Dandos Gyula, a mártír diákvezér

Dandos Gyula rövid élete alatt volt: diák, aki ugyan megkezdte a Kossuth gimnáziumban a IV. osztályt, de leérettségizni már nem tudott; volt forradalmár és elhurcolt rab a börtönökben.
A forradalom leverése után vissza akart jutni Svájcba, ahol a Nemzetközi Vöröskereszt jóvoltából az 1947–1949 között élt. Sajnos azonban a határőrök a második határátlépési kísérlete kapcsán Szentgotthárdnál 1957. február 10-én lelőtték. Sírhelye ismeretlen. Így lett Dandos Gyula az 1956 miatti megtorlás legkorábbi megyei áldozata.

Tény, hogy az 1956-os forradalmat a fővárosban: a „pesti srácok”, vidéken pedig a nyíregyházi Dandos Gyulához hasonló fiatalok csinálták. Szerepüket így értékelte Tildy Zoltán 1956. október 30-i rádióbeszédében: „… köszöntöm, ölelem a drága magyar ifjúságot… hirdetem az egész világnak, hogy ez az ifjúság és a velük küzdő munkások, katonák, nemcsak hogy méltók a Márciusi Ifjúsághoz, de helytállásával, hősies küzdelmével és a küzdelem eredményeivel túlszárnyalta Március 15-ét .

Dandos Gyula (1938, Torockó – 1957. február 10. Szentgotthárd)

Dandos Gyula Torockó községben született 1938. július 2-án, unitáriusnak keresztelték. Édesanyját, Lakatos Ilonát négy éves korában (1942-ben) elvesztette. Apja: Dandos Gyula kőműves volt, aki katonaként 1946-ban nyugati fogságban halt meg (ekkor a fia nyolc éves volt). Majd eleinte nagybátyja: Dandos Sándor nevelte Budapesten, ahol kijárta az elemi iskola I–II. osztályát. Ezután végig állami gondozott volt.
Barátai szerint Dandos nagyon értelmes volt. Vele mindenről el lehetett beszélgetni. Bátor, sőt egyenesen vakmerő, kiváló szervezőkészséggel megáldott ember volt, olyan, akire odafigyeltek a társai.
Nyíregyháza ugyan nem került az 1956-os események középpontjába, mégis jelentős az itteni fiatalság, a nyíregyházi „suhancok” 9 napos forradalmi tevékenysége. Hiszen ők voltak, akik a lakosságot tájékoztatták (sajtóban, rádióban, kiáltványokon keresztül és beszédek tartásával). Ők próbálták az ellenséges szovjet katonákat felvilágosítani a valós magyar helyzetről (orosz nyelvű röplapok révén). Erről így nyilatkozott Dandos Gyula: „Nekünk a szovjettel szemben egyetlen fegyverünk van: a felvilágosítás. Az oroszokat félrevezették, fel kell őket világosítani, hogy itt nem ellenforradalmárok vannak és azok nem az államhatalom megdöntésére törekednek. A szovjet katonák ezt nem tudják, tapasztaltuk ezt abból is, hogy már ilyen szovjet írásos röplapokat készítettünk, és azt a szovjet katonák elolvasták és megértették és együttérzést láttunk az arcukon.”
A nyíregyházi suhancok próbálták feltartani a Pest felé vonuló szovjet tankokat is a közlekedési jelzőtáblák rossz irányba történő elfordításával. A legnagyobb hasznukat azonban a hírszerzésben: a telefon-ügyeleti szolgálatban vették. A fedőnéven szerepelő diákok jegyzetfüzetben rögzítették a megszerzett adatokat (a tankok számát illetve mozgásirányát), amiket a megyei vezetés továbbított a Honvédelmi Minisztériumba.

Dandos Gyula tagja volt a nyíregyházi Városi Forradalmi Bizottságnak és a Megyei Forradalmi Bizottságnak is, s emellett vezette később a Nyíregyházi Forradalmi Diáktanácsot is. Kétségtelenül Szabolcs-Szatmár megye 5-6 legfontosabb forradalmi vezetője közé tartozott. Mindezért súlyos árat fizetett.

Dr. Drégelyi Lászlóné, Dandos Gyula egyik korábbi osztályfőnöke elmondta a következőket: „Még 1956. december közepén járt a Béla utca 1. szám alatti kollégium előtt. A bejárat előtti járdaszélen ült magába roskadva Dandos Gyula, aki ekként üdvözölte őt: Kezeit csókolom, Tanárnő! Ne tessék haragudni, hogy nem állva üdvözlöm, de nehezemre esne, nem tudok jól mozogni: összetörtek. Kérdezte a tanárnő: Hol történt ez? Válasza: Nem szabad elmondani! Ma már tudjuk, hogy ezt az embertelenséget a „magyar csekisták”, azaz az ávósok követték el, mivel elfogása után először az ungvári börtönbe, majd a nyíregyházi ÁVO börtönébe zárták. Később gyógykezelésre került a szentgotthárdi szanatóriumba, ahonnan kétszer is próbált megszökni, mert teljesen indokoltan tartott a későbbi felelősségrevonástól. A második szökésekor, 1957. február 10-én a határőrök agyonlőtték,

A cigány és munkásszármazású diákvezér alaposan rácáfolt a marxista alaptételre is, minthogy nem a munkásosztály szocialista vezetőihez, hanem éppen a proletárdiktatúra ellen küzdő forradalomhoz csatlakozott, és lett 1956 egyik vezető egyénisége.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .