Bán István (1931, Nyíregyháza – 2006,)

Bán István 1931. november 3-án született Nyíregyházán. A II. világháború a család számára vagyonuk teljes elvesztését jelentette. A nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban töltött évek alatt az iskolai hitoktatója megerősítette hitbeli meggyőződését, Krisztus követése iránti teljes elköteleződését. Érettségi után a debreceni teológiára jelentkezett és ott szerezte meg lelkészi oklevelét 1956-ban. A nyíregyházi vas­utas fiát a forradalom előtt 12 nappal avatták lelkésszé a debreceni nagytemplomban, 1956-ban református segédlelkész volt Nyíregyházán.

 A helyi rádióban volt gimnáziumi osztálytársa felkérésére 1956. október 31-én (a reformáció emlékünnepén) és november 2-án (halottak napján) elmondott gyönyörű beszédeiért hat évi börtönt kellett elszenvednie. 1956. október 31-én, a reformáció emléknapján a következőkről beszélt:  „újra reformálni kell. A régi elavult, újat kezdett az Isten. Közelmúltunk fájdalmas tapasztalatait igen bölcsen mérték fel, akik a követeléseink pontjait megfogalmazták. Magam részéről csak egyet szeretnék ezekhez és a Forradalmi Tanácsok munkájához fűzni: a történelem Uráról el ne feledkezzetek: Isten nélkül reménylett jövőnk romhalmazzá válik.” November 2-án, halottak napján pedig a forradalom hősi halottairól és a mártír református teológusokról emlékezett meg.

Bán István református lelkész emléktábla, Szent István utca 42.

Bár Bán István nem volt tagja egyetlen forradalmi testületnek sem, de a rádióban elhangzott ártatlan beszédeivel mégis kivívta a visszaállított önkényuralom haragját: 1957. február 7-én elfogták, majd a Megyei Bíróságon 1957. május 5-én ötévi börtönre ítélték, amelyet fellebbezéskor azonban nyolc évre és teljes vagyonelkobzásra emeltek fel. Végül öt év és két hónapot töltött le a börtönben, 1962. április 2-án szabadult a börtönből, kegyelemmel. Ezután sem lett azonban szabad állampolgár, mert egyszerűen kitiltották Nyíregyházáról és az egyházi szolgálatból. Miskolcon telepedett le és alapított családot.

Élete utolsó 10 évében – nagy betegen is – a Történeti Hivatalban és a Magyar Országos Levéltárban az egyházban működő ügynökök után kutatott. Sikerült is 400 „palástos ügynök” adatait összegyűjtenie. Kutatásainak eredményét „Az arctalan szolgálók” című kötetében szerette volna megjelentetni, de sajnos, erre már nem maradt ideje. A forradalom 50. évében, 2006. május 26-án hunyt el.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .