Szüleinktől, nagyszüleinktől sokat hallhatjuk, hogy milyen is volt az iskola az ő gyerekkorukban. Van, aki úgy véli, a mostani nehezebb, van, aki azt vallja, hogy könnyebb. Valós összehasonlítást viszont nem tudnak adni a mai és akkori iskolarendszerről, hiszen ők csak külsősként szemlélhetik a mostanit. De hogyan is látják ezt a témát azok, akik mindkettőt megtapasztalták? És egyáltalán, milyen is volt akkoriban a diákélet? Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre ad választ Somoskői Dénes tanár úr.
Mikor kezdte a tanulmányait? Milyen pályán gondolkozott gyerekként? Milyen volt akkoriban az iskola?
Én az általános iskolát 1968-ban kezdtem Somoskőn. Mégpedig olyan általános iskolában, ahol egy osztályba jártak a diákok az elsőtől a negyedik évfolyamig. A falunkban nem működött felső tagozat, az ötödiket én már Somoskőújfaluban kezdtem, ahova be kellett járnom. Ott voltam négy évig, ahol már sokan voltunk viszonylag. Volt egy jó osztályfőnököm, aki fiatal pedagógusként dolgozott, ma egyébként Kossuth-díjas festőművész.
Mivel örök életemben erdész akartam lenni, ezért jelentkeztem biológia tagozatra Salgótarjánba a Bolyai János Gimnáziumba. De találkoztam a fizikával, és nem lettem erdész, viszont az erdőt a mai napig szeretem. Meg hát én erdő mellett nőttem fel.
Akkor még rendszer volt, hogy szombaton is jártak iskolába, kivéve a mi gimnáziumunk, mert kísérleti jelleggel nekünk csak ötnapos volt a tanítási hét. Ezért irigykedtek is ránk Salgótarjánban, meg utáltak is bennünket.
Tehát az osztály egyik fele kémiás volt, mi pedig bioszosok. És én olyan sok tesztet írtam négy év alatt, hogy önök itt egész életünkben nem fognak annyit. Ugyanis a biosztanárom megyei szakfelügyelő volt és rengeteg tesztet hozott. Aki azokat meg tudta csinálni négyesre, ötösre, azok biztos megtanulták a biológiát, mert a szerencse ott már nem játszott.
Miben voltak mások akkoriban a tanórák?
Mivel én bioszos voltam, nekünk ugye többletóránk volt, tehát mi rengeteget boncoltunk. Nem léteztek olyan digitális lehetőségek, mint most, alapkísérleteket lehetett megcsinálni. Megvoltak azok a műszerek. De mondom, mi kutyától kezdve macskáig mindent boncoltunk, halat, békát, néztük a reflexeiket. Minket el is vittek egyébként emberi test boncolását szemlélni, de ez ugye már csak az utolsó évben volt. Tehát nekem sok osztálytársam orvosként végzett vagy pszichológusként. Az osztály kémiás feléből sok vegyészmérnök és környezetvédelmi szakember lett.
Miért a földrajzot és a rajzot választotta?
Miért nem a biológia? Hát ott is voltak olyan témakörök, amik annyira nem tetszettek. De a földrajz az megtetszett, mivel állandóan bolyongtam a hegyek között, meg földrajzversenyekre is jártam. És hát mivel középiskolában hamar eldöntöttem, hogy a fizika nem biztos, hogy az erősségem lesz, így erdészeti egyetemre nem jelentkeztem. Hát így átállt a gondolatmenetem a tanári pálya irányába, és már csak az volt a kérdés, hogy a földrajz mellé mit? A rajzra esett a választásom. Elkezdtem járni rajzolni, szabadidőmben is sokat rajzoltam. A felkészülésben a volt általános iskolás osztályfőnököm rengeteget segített. Lényegében neki köszönhetem, hogy felvettek a főiskolára. Bár a gimiben is volt egy művésztanárom, csak ő grafikusművész volt, és hát egészen másképp gondolkozik egy grafikus, meg egy festő. De hogy mennyire szubjektív is ez a rajz: ugye a grafikus tanárom azt mondta, hogy nem fognak felvenni, a festő tanárom meg azt mondta, hogy simán fel fognak venni. A rajz meg a művészet ezért is nem objektív, mint a fizika vagy a matek; mint az, hogy az egy meg egy az kettő. De a rajzban pontosan ez a jó, hogy másképp gondolkodik az ember.
Milyen volt akkoriban diáknak lenni? Hogyan szórakoztak? Milyen volt a divat?
A gimiben szuper osztályunk volt, szuper osztályfőnöknővel, aki matematikaszakos volt. Mindig megvédett bennünket, amikor cigizésen kaptak minket.
De akkor más világ volt. Tehát, ha az ember rosszul nézett, és a rendőrnek nem tetszett, akkor azért kapott. Mondjuk én sose kaptam, betartottam a szabályokat.
Aztán jártunk koncertekre, meg jártunk házibuliba minden hétvégén. Diszkók még nem nagyon voltak, legfeljebb a gimibe mi szerveztünk magunknak diszkót. Voltak koncertek, mint például a Hobo, Skorpió, Edda vagy a Piramis. Tehát én ezeken nőttem fel.
Divat volt a hosszú haj. Lehetett valaki digó, az felnyírta a haját vagy feltupírozta a haját. Járhatott az ember csöves nadrágba vagy trapéz gatyában. Meg volt alföldi papucs. Na most, azt én fiúként nehezen tudtam volna hordani. De volt olyan fiú, aki erre esküdött, hogy ilyen vastag talpú cipőben jártak. Nekem kitört volna a lábam.
Milyen volt a középiskola után?
Hát mivel előfelvételis rendszer volt, nem az érettségi alapján vettek fel valakit, hanem el kellett jönnöm Salgótarjánból ide Nyíregyházára – ami egy 8 órás vonatút volt – felvételizni földrajzból és rajzból, és az alapján döntötték el, hogy felvesznek vagy nem vesznek fel. És ugye utána a fiúkat levitték előfelvételis katonának egy évre. És amikor az egy évet lehúztuk, akkor kezdhettük a főiskolát csak. És majd főiskola után le kellett tudni a maradékot. Tehát már diplomásként, én két évet tanítottam, meg már nekem megszületett a lányom, amikor bevittek még fél évre.
Tanár urat hogyan érintették a katonaévek?
Én megfogadtam, hogy ezt lazán fogom kezelni. Ezért fél évig haza se engedtek, annyira lazán kezeltem.
Elviekben azokkal voltunk már együtt, akikkel együtt jelentkeztünk főiskolára. Mi Kiskőrösön voltunk lepottyantva, és ott a tüzérségnél szolgáltunk egy évet, és lövöldöztünk a nagyágyúval. Maga a katonaság, az, hogy kötelező, meg ilyen hosszú ideig tart, azt hülyeségnek tartom most is. De el tudnám itt képzelni a fiatalokat, hogy mondjuk három hónapra rendet, fegyelmet tanuljanak. Meg egy-két alapdolgot, ha megtanulnak, vagy azt, hogy a másikat nem hagyom ott. Mi megtanultuk, hogy ha kiengedtek a laktanyából, és mondjuk az egyik társam kicsit több „kólát” ivott a kelleténél, akkor nem hagytam ott, hogy megfogják és lecsukják, hanem akkor behúztuk vagy bedobtuk a kerítésen, tökmindegy. Az volt a lényeg, hogy ne legyen belőle senkinek baja.
Akkor tanár úr szerint sokat változott a diákok, a fiatalok hozzáállása és életlátása?
Igen. Amikor én általános iskolás voltam, akkor még létezett olyan, hogy úttörő meg kisdobos. Megmondták az iskolából, hogyha hosszú a haja a fiúknak, akkor délután lehet menni Lantos bácsihoz, aki a nullás géppel letakarította a fejét az embernek. Természetesen akkor is voltak a fiataloknak önkifejezési módjaik, az is egy önkifejezés, hogy én alföldi papucsban járkáltam és csöves nadrágom volt, meg hosszú hajam. Úgy, ahogy most azt látja, hogy van tetkója valakinek vagy van piercingje.
Akkoriban mi sokkal jobban tiszteltük a tanárainkat. Én mind a mai napig tisztelem őket, mindegyikre emlékszem. Persze volt, akit jobban szerettünk, volt, akit kevésbé, ez most is ugyanígy van. Ráadásul az általános iskolában még azt, ha kaptunk körmöst vagy fülest, azért az úgy belefért. De egy szülő nem ment fel abban az időszakban, tudta, hogy azért kapta a fülest a nebuló, mert megérdemelte. Volt is, nem tömegével, tehát nem azt kell elképzelni, hogy ott agyba-főbe vertek bennünket, de előfordult, hogy csattant egy nyakas vagy egy koki vagy egy pájeszhúzás. Tehát az is jó buli volt.
Tanár úr szerint a tananyag mennyiségben sokat változott? Sokan mondják, hogy régebben kevesebb volt a tananyag. Ez így van?
Ez igaz. Régen volt ideje a diákoknak megérteni azt, amit órán hallott. Most egy csomó dolgot kellene tudniuk, na de a biológia annyit nem fejlődött, hogy az önök agya most kétszer akkora lenne, mint a miénk volt. De azt, amit önöktől várnak el, az sok esetben valóban sok. Ez a véleményem. És ez minden tantárgyra igaz. Tehát a mi esetünkben, negyedikben, amíg mi nem tudtunk helyesen írni, értőn olvasni, nem tudtuk a szorzótáblát, nem tudtunk alapműveleteket fejben – nem volt számológép – megoldani, akkor nem mehettünk tovább. Úgyhogy több idő volt az alapoknak a lerakására, önöknél ez sajnos nincs így, ez tény.
Régebben jobban felkészített az iskola az életre, mint most?
Régebben nem biztos, hogy csak az iskola készített fel. Nekem falusi gyerekként fát kellett vágnom. A szüleim készítettek fel elsődlegesen az életre, az iskola csak részben. De most önöket mennyire kímélik meg a szülők? Nem mindegyiküket, de nagyon sokukat feleslegesen kímélik, hogy jaj, majd én megcsinálom, te csak tanuljál! Na most, a tanulás helyett jön a telefonnyomkodás, és ez nem biztos, hogy szerencsés. Meg minket nem ért annyi impulzus, mint önöket. Mondhatnánk azt, hogy ingerszegény volt a környezet, ami nem lenne igaz, mert más jellegűek voltak az ingerek. Például én szívesen mentem edzésre, nekem az egész focicsapat ugyanúgy haverom volt, az osztálytársaim közül is többen fociztak, bajnokságokra is mentünk. Akkor az volt az inger vagy a zene, vagy az, hogy mi egymásnak minden szívfájdalom nélkül segítettünk. Tehát kialakult egy olyan osztályközösség, ami pozitív volt, és ott a többség ebben azért én úgy gondolom, hogy részt vett.
Milyen volt abban a rendszerben élni?
Hát kérdés, hogy maguk mennyit beszélnek a nagyszülőkkel erről? Én váltig állítom, hogy tőlük sokkal több használható infóhoz jutnak az elmúlt 50 évről, mint a tankönyvből. A tankönyvek azok száraz anyagok, nagyi és papó meg elmondja, hogy hogyan is volt az, amikor elvették a földjét, meg államosították a vállalatokat.
Maguk már csak rendszerváltás utáni gyerekek, és ez van, amikor előny, mert most minek tapasztalja meg, hogy mennyire volt korlátozva ott az emberi szabadság. Nem állhattam ki az utcára vagy az osztályba, és mondhattam el a véleményemet. De például azt se szerették, hogyha valaki elment ministrálni a templomban vasárnap, voltak olyan tanáraim is. De hát az egy ilyen világ volt, az is egyfajta közösséget adott, hogyha valaki elment egy egyházi közösségbe. Meg akkor ott azt mondhattam, hogy hát én valamennyire a rendszerrel szemben álló voltam, hogy én vállaltam azt.
Meg hát akkoriban mindenkinek KISZ-tagnak kellett lenni. Én azt úgy tudtam kikerülni, hogy a gimiben azt mondtam, a faluban már tag vagyok, ott meg nem foglalkoztunk ilyenekkel. Egyszer a főiskolán nem mentem el a KISZ -gyűlésre, a csoporttársaim meg kicseszésből megválasztottak KISZ-titkárnak.
Tanár úr mit hozna vissza a régi tanítási rendszerből, és mit nem? Mit venne ki a mai tananyagból?
Nem tanítanám a politikai gazdaságtant. Nem tenném kötelezővé az úttörő, a kisdobos mozgalmat meg a KISZ-t. Nem hoznám vissza a hátrányos megkülönböztetést, ami azokat érte, akik nem voltak KISZ-tagok. Önöknél pedig drasztikusan csökkenteném a tananyagmennyiséget. Kevesebbet, de jobban. Ami jó lenne még önöknek, az még több szorgalom és elhivatottság. Nem a tehetséggel van a gond, hanem a hozzáállással.
Mit üzen a diákoknak?
Azoknak, akiket tanítok, üzenem, hogy tudják, hol van Somoskő!
Töltsenek minél több időt a szabadban! Hallgassanak zenét! Lássák meg a világban a szépet, a természetben, a zenében, a művészetekben! Beszélgessenek egymással! Ja, és nem telefonon keresztül, hanem face-to-face, mert telefonon keresztül felszínes kapcsolatot tartani. És legyenek tisztelettudóak!
Mindannyiuknak erőt, egészséget kívánok! Legyen sikeres a tanévük és az érettségijük!
Meg hát van itt egy nagy Edda-rajongó, Juhász Alexandra. Neki üzenem, amit még nem tudott rólam, hogy én egy évfolyamra jártam az Edda mostani szólógitárosával, Alapi Pistivel. És még együtt is táboroztunk, amit fotó örökített meg.
Készítette: Spekker Emese és Béni Janka, 8/11.
Ezek is érdekelhetnek még:
- 31. DUE Országos Ifjúsági Sajtófesztivál
A DUE Médiahálózat 31. alkalommal rendezte meg az éves Országos Ifjúsági Sajtófesztivált, amely immár kétnapos eseményként került megrendezésre. Idén 2000 diák vett részt a rendezvényen.Olvasd tovább - Mit mondana Harry Potter pszichológusa? – Interjú az iskolapszichológussal
Megfordult már a fejedben, hogy milyen diagnózist állapítana meg Harry Potter pszichológusa? Milyen rejtett utalásokat tartalmaz a könyvsorozat? Most kiderül! Iskolapszichológusunk, Nagy-Kasza Tícia, valamint Balázs Fanni egészségpszichológus segítségével megvizsgáltuk az ifjú varázsló történetét pszichológiai szempontból.Olvasd tovább - Önkéntes munka Iserlohn városában
A nyár folyamán Nyíregyháza testvérvárosában, Iserlohn városában önkénteskedtünk, hogy megerősítsük az ifjúsági kapcsolatot a két település között. Az evangélikus tábor programjai A Gyűrűk ura története alapján kerültek megalkotásra, ahol négyen vettünk részt, mint magyar delegáció.Olvasd tovább - 30 Éve újraA Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumot 1806-ban alapították. Ebben a tanévben ünnepeljük, hogy 30 évvel ezelőtt újra a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásába került iskolánk. Ebből az alkalomból kérdeztük jelenkori és régi diákjainkat az alma máter múltjáról, jelenéről.Olvasd tovább
- Mindig úton vagyunk!
Mindig úton vagyunk! A Nyíregyházi Diák-polgármesteri Iroda fiataljaiként, többek között kossuthos diákokként képviseltük január 22. és 28. között Rzeszów városában Nyíregyházát. A Nemzetközi Projektek Szövetsége („INPRO”) szervezte ezt az Erasmus+ programot, ahol a közel 30 résztvevős csapattal kommunikációnk fejlesztésévelfoglalkoztunk a hét folyamán.Olvasd tovább