Pócsikné Ágnes tanárnő idén, utoljára tanít itt a Kossuthban és utána megkezdi a nyugdíjas pályafutását. Milyen tanárnak lenni? Milyen ennyi év távlatából a suli és miért választotta? Mennyi emléket lehet gyűjteni? Erről volt lehetőségem interjút készíteni a tanárnővel.
-Mióta tanít itt? Miért választotta Tanárnő a Kossuthot?
-2000-ben jöttem először az iskolába, gyógytestnevelést tartani, ekkor még csak óraadóként. 2005-től tanítok itt hivatalosan, azaz kereken 20 éve. Mikor láttam óraadóként, hogy ez egy remek, keresztény alapokkal és jó adottságokkal rendelkező gimnázium, emellett tettem le a voksomat. Földrajztól a természetismereten át több tantárgyat is tanítottam. Mindig nagyon jól éreztem magamat itt, és örülök, hogy becsatlakozhattam ennek az iskolának az életébe.
-Mi a kedvenc emléke Tanárnőnek az iskolából?
-Az atlétikai és úszó versenyek, hiszen ezek állnak hozzám a legközelebb. A Pethő Károly tanár úrral való kerékpártúrák is emlékezetesek, de a tanulmányi utakra, kirándulásokra is szívesen emlékszem vissza. Vagy az iskolánk fejlődését is megemlíthetném, végig követni ahogy alakult az udvar, vagy hogy modernizálták egyre jobban a sulit. Szeretem, ha öregdiákok jönnek vissza és velük tudok ezekről beszélgetni. Volt egy osztályom is, velük évente jártunk fel Budapestre, mindig valami új helyet, múzeumot, vidámparkot néztünk meg, a szokásos éves osztálykirándulás mellett. A diákok imádták ezeket a programokat és nekem is örök emlék marad. Attól, hogy 11 éves kortól felnőtt korukig végig tudtam őket kísérni, még most is jó értelemben „kiráz a hideg”. A kedvencem az egészben, mikor osztálytalálkozó van. Úgy látni a régi diákjaimat, hogy már anyák, nyomozórendőrök vagy éppen gazdasági szakemberek az felbecsülhetetlen.
-Mi akart lenni Tanárnő kiskorában?
-Nem mindig tanár akartam lenni, kiskoromban a takarítónői pályát néztem ki magamnak. Szeretem, ha rendben van minden és tisztaság van. Aztán végül erről lebeszéltek és átpártoltam az edzői szakma felé. Komolyan atletizáltam, magas szinten, ezért szerettem volna ezt továbbra is az életem részeként kezelni. Később rájöttem, hogy maga az edzősködés egy szelete csak annak, hogy hogyan lehet a diákok és sport közötti kapcsolatot fenntartani. Így jött a testnevelés és a gyógytesi. Ezáltal mind gyerekekkel tudok foglalkozni, mind „edzősködni”, hiszen a különböző versenyek miatt ez is teljesülhet több sportban is: úszás, atlétika, kézilabda és foci, de országos vöröskeresztes versenyre is készítettem fel csapatot.
-Milyen tervei vannak a nyugdíjas évekre?
A Tanárnő önmagához hűen rengeteg tervvel készül már erre az időszakra. Sok álma, célja van amiket mindenképpen meg akar valósítani. Az biztos, hogy unatkozni nem fog. 🙂
-Rengeteget akarok olvasni, minél többet annál jobb, vagy mondjuk kertészkedni, de ezek eltörpülnek a legelső dolog mellett, ami egyértelműen az unokáim. Emiatt többet akarok mind Németországba, mind Budapestre utazni, hogy többször láthassam őket. A velük töltött időre szeretnék koncentrálni és sok közös emléket szerezni. Moziba menni, játszani velük, segíteni őket és még sorolhatnám. Persze nem csak az unokáimra, de a gyerekeimre is szeretnék több időt áldozni. Ha már itt járunk, utazni is rengeteget szeretnék, új helyekre eljutni, vagy például színházba, koncertekre járni, múzeumokat látogatni, sütni-főzni, házat felújítani. Persze, a sportolás se lesz elfelejtve, a kedvenc sportjaimra is szeretnék időt szánni.
-Ha visszamehetne a pályafutása elejére, mit tanácsolna magának?
-Rengeteget képeztem magamat, különböző képzéseket végeztem, de mindet egy területen. Én azt tanácsolnám magamnak, hogy ezeket ne csak egy irányba, a tanári pálya felé végezzem, hanem hogy minél több részében, akár másik szakágban is ki tudjam próbálni magamat. Akár valami rekreáció, az edzősködést kifejleszteni, vagy bármilyen terápiával kapcsolatos képzést szívesen elvégeznék. Gerincproblémás vagy gyógytornás irányba is akár.
Összegezve, az interjú során sok mindenről beszélgettünk. Tanárnőnek rengeteg célja és terve van amit meg akar valósítani, és örömmel fog emlékezni mindig a Kossuthra és az itt eltöltött időre.
Ezek is érdekelhetnek még:
- Cserediákprogramok hazánkban és külföldön
Egyre többen hallunk róla, hogy diákok hónapokra vagy akár egy teljes tanévre külföldre mennek tanulni. A cserediákprogramok nemcsak utazást jelentenek, hanem egy különleges lehetőséget is, hogy új embereket, kultúrákat és szokásokat ismerjünk meg. Tizedikesként szerintem ezek a programok hatalmas élményt nyújtanak, és komoly segítséget jelentenek a személyes fejlődésben.Olvasd tovább - Tavasz a faluban
Tavasz, avagy a felkelés ideje. Nálunk különös szerepe van a jó időnek, főleg itt falun, neki áll a kedves szomszéd a garázs takarításnak és így három napig a zajos konténerbe csapódó szemét hangját hallgatjuk. Na de nem csak a világ éled fel, hanem a korombéli tinik is nekiindulnak biciklivel vagyOlvasd tovább - Barátok
A szabadság érzése mikor az ember a barátaival van igazán felemelő, örömteli érzés főleg, ha nem is egy ilyen jó cimbivel töltöd az időd. Az én személyes tapasztalatom az legyen bármilyen szituáció, ha a barátaimmal vagyok történhet akármi, semmi nem fog elszomorítani.Olvasd tovább - Amit tudni kell a külföldi diákmunkáról
Egyre több gimnazista gondolkodik azon, hogy a nyári szünetben külföldön vállaljon munkát. A diákmunka sokkal több, mint pénzkereseti lehetőség, izgalmas kaland is egyben. Egy másik országban élni néhány hétig vagy hónapig teljesen más tapasztalat, mint turistaként eltölteni ott pár napot. A fiatalok betekintést nyerhetnek a helyi kultúrába, szokásokba, és valódiOlvasd tovább - Szívem folyója a Tisza
Magyarországon 58 olyan település van, amely a Tisza mentén fekszik, ennek a kétharmada falu vagy község. Sokaknak a kisebb településekről negatív sztereotípiák jutnak csak eszükbe. Viszont én ezt szeretném megcáfolni és bemutatni nekem mit jelent egy ilyen községben élni.Olvasd tovább