A magyar labdarúgó válogatott kapusai

A kapus egy fura, de rendkívül látványos posztja az adott sportágnak. A csatár és a hátvéd szerelemgyermekeként írható le a legegyszerűbben. Az egyik a góljaival szeretne sütkérezni a rivaldafényben, a másik korlátozott eszközeivel igyekszik ezt meggátolni és elkerülni a hintába ültetésért járó szégyenfa terebélyesedését. E két akarat kovásza a hálóőr.

Lehet őket skatulyázni, de nem érdemes. Persze tudvalevő, hogy mi szurkolók imádjuk az olyan összeállításokat, amelyekben teljesen indifferens adatokból lehet a rendszer egészét meghatározó végkövetkeztetést levonni. Idealizálhatunk magas vagy végeláthatatlan karfesztávolságú, alacsony, de rendkívüli ruganyossággal megáldott portásokat, hibátlant nem fogunk találni. A tökéletesre való törekvés nem egy releváns gondolat, mert ezzel óhatatlanul is beállnánk a bólogatójánosok sorába. Ez pedig ugye, hús-vér emberekről lévén szó, nem kivitelezhető. Ha mégis megtennénk, az már a rendőri intézkedés foganatosítása kategóriájába sorolandó. Nem tipizálhatunk embereket feltételekkel. A sokszínűségük adja a különlegességüket. Ez a könyv is 99 teljesen különböző személyiségű sportember életpályáját hivatott bemutatni.

Megmagyarázhatatlan kapcsolat – vagy nevezzük inkább rajongásnak – fűz a labdajátékok kapusaihoz. Egy külön világot képviselnek Ők, a csapatuk szerves részei, mégis külön funkcionálnak. Magányosan állnak a kapu előterében, várják az ellenfél csapásait, észveszejtő erejű lövések útjába állnak. Utolsó mentsvárként biztosítják az ellencsapat góltalanságát. Néha percekig állnak munka nélkül, néha pedig lövések sorozatát kell hárítaniuk, elképesztő macskaügyességgel, egymásba fonódó vetődések sorozatával. Úsznak a levegőben, csapódnak a sokszor sáros, poros, fagyos földre, hogy aztán újra talpra állva, megismételjék mutatványukat, ki tudja még hányszor egy-egy mérkőzés során. Bogarasak? Valószínűleg igen! Természetesen a szó legnemesebb értelmében. Talán közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy alázatosak a rájuk háruló feladathoz, lojálisak a csapatukhoz és felelőségteljesen látják el a kapusposzt adta technikai elemek segítségével a rájuk bízott kapu érintetlenségének megőrzését.

            Ha sorra vesszük azokat a labdás csapatsportágakat, amelyekben kapus is szerepel, bizton nyugtázhatjuk, hogy egy kézilabda-, vízilabda-, jégkorong-, gyeplabdakapus (és a sort még folytathatnánk) népszerűsége meg sem közelíti a labdarúgó kapusok népszerűségét. Képezheti vita tárgyát a foci elsőbbrendűsége, de ezt majd mindenki eldönti magának. Egy igaz sportbarát, egy lelkes szurkoló el tudja fogadni, hogy nem mindenkinek egyforma az érdeklődése. Egy hármasugró produkciója válthat ki ugyanolyan érzelmeket az atlétabarátokból, mint egy dobásblokkolás a kosárlabda fanokból vagy egy művészien kivitelezett gerendagyakorlat a nádszálvékony tornászkislányokból, és természetesen a becsúszó szerelés okozta örömmámor belőlünk, futballszurkolókból. Egyszóval legyünk elfogadóak minden magas szinten űzött mozgásformával, és éltesse mindenki a kedvenceit a saját és hasonszőrű társai megelégedésére.

            Hogy rám miért a labdarúgó kapusok voltak hatással? Ez egy hosszú folyamat eredménye. Gyerekként volt szerencsém a magyar labdarúgó válogatottat három egymást követő világbajnokságon látni. Itt mindjárt megakadt a szemem Gujdár Sándoron, Mészáros Ferencen, Disztl Péteren és Szendrei Józsefen. A csoportunkból egyszer sem jutottunk tovább, de a négy úriember személyisége, illetve a pályán mutatott szereplésük megfogott. Kaptak gólokat rendesen azon a kilenc meccsen, mégis hősként gondolok rájuk, mert védték a lövések sokaságát, a bekapott gólok okozta sokkhatást pedig alázattal kezelték, és fájdalmukat nem ráragasztva társaikra próbálták lehozni a meccsek hátralévő részét.

            Kipróbáltam több labdajátékot is, de soha nem fordult meg a fejemben, hogy beálljak a kapuba. Nem tudom átérezni a kapusok lelkiállapotát. Soha nem vetődtem egy labdára sem, nincs meg a kapusjáték mozgásélménye. Egyszóval semmi közöm a kapustársadalomhoz és mégis… Mégis érdekel ezeknek a különc embereknek a sportpályafutása, és bízom benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. A kapusok a mérkőzések előtti csapatfotózáson általában a hátsó sor szélén állnak, egy picit távol a többi tíz játékostól. Ez nekem szimpatikus: a csapat tagja vagyok, de egy külön kasztot képviselek. Már a mérkőzések előtti rutinok során is kimutatják a foguk fehérjét. Szolid távolságtartás a társaktól, kis neszeszer a hónuk alatt, láthatatlan tartalmakkal, a kapuskesztyű, mint elmaradhatatlan munkaruha mind-mind azt a tényt támasztják alá, miszerint egy homogén társaság csodabogarai.

            A fenti tények ellenére, vagy talán éppen azért, inkább azt mondhatjuk, hogy introvertált személyiségek a kapuvédők. Vannak köztük persze akik szeretnek pózolni – Henni Gézáról legendák keringtek ezzel kapcsolatban -, de személyes beszélgetések kapcsán inkább azt tapasztaltam, hogy a védelem hangos irányításán kívül, inkább a csendes visszahúzódás a jellemzőjük. Általában mentesek a sztárallűröktől, nem ők a csapat kirakatemberei. Megbízható alázatos emberek a sportpályán és a magánéletben is. Természetesen kivételek itt is vannak, de hát ők a szabályt erősítők.

            Azt hiszem nem mondok újat, ha azt állítom, hogy a kapusposzt egy labdarúgócsapatban a legfelelősségteljesebb beosztás. A háló őrei bravúrt bravúrra halmozhatnak egy adott mérkőzésen, de egy apróbb hiba miatt elmehet az egész meccs. A csatár elhibázhat 10-15 helyzetet is, de ha a kilencvenedik percben győztes gólt szerez, akkor már meg is van a meccs hőse. A kapusoknál ez pont fordítva működik. Hálátlan szerep. 89 percig hárítanak minden lövést, aztán jön egy potyagól, és a szurkolók máris a „fejüket veszik”. Ezek ismeretében kell értékelnünk a gólvonal előtt álló cerberusok működését. A fenti néhány gondolatból talán kitűnik, hogy respektálom a kapushabitust.

            Sok elcsépelt klisé magyarázza a kapusok szerepét a csapaton beül, úgymint „Végy egy jó kapust!”, vagy „A csapatépítés a kapussal kezdődik!”. Nem tudom Bádonyi Gyula mit sejtett ezekből az örökbecsű gondolatokból, mindenesetre 1902. október 12-én, Bécsben vette a bátorságot, és a magyar labdarúgó válogatott első hivatalos mérkőzésén beállt a kapuba. Bár ne tette volna, szegény kapott öt gólt és ezzel véget is ért a nemzeti csapatban a pályafutása. Azt azonban senki nem veheti el tőle, hogy ő volt az első válogatott kapusunk. A következő mérkőzéseken felváltva védett Sipos Ernő és Holits Ödön. Előbbiről elmondhatjuk., hogy az első győztes mérkőzésen egyszer kapitulált, ellenben a csatáraink kettőt rúgtak. Izsó László három mérkőzésen kapott kilenc gólja nem volt jó ajánlólevél a folytatáshoz, így következett az első Európa-hírű kapusunk……

            Domonkos László a válogatottság számában és tudásban is kitűnt a századelő kapusai közül. Tudása, teljesítménye ennyi év távlatából is elismerésre méltó. Dr. Gilly-Goldberger Pál arisztokrata család sarjaként szinte minden poszton játszott, a válogatottban például kapusként. Bihari Ferenc fél év alatt 5 mérkőzésen szerepelt a reprezentatív csapatban, és zárta le az első évtizedet. Ezzel meg is érkeztünk az 1910-es évekhez., amit egy szerepléssel Fritz Alajos nyitott, az FTC első válogatott kapusa vált így belőle. Őt követte az a játékos, aki 16 évesen már válogatott volt és 30 alkalommal szerepelt a legjobbak között: Zsák Károly.

            Knapp Miksa és Dürr Antal az I. Világháborúban védték a kaput 9 mérkőzésen, ebből nyolcszor a sógorok ellen. Utánuk tűnt fel a színen egy világvándor, Plattkó Ferenc, aki sajnos csak hatszor kerülhetett a legjobbak közé, pedig fenomenális tehetségű kapus volt. Varga Péter negyedik válogatott mérkőzésén egy súlyos vereségbe szaladt bele a csapattal együtt, aztán a húszas évek elejétől már másokkal számoltak a válogatók. Amsel Ignác személyében az első vidéki – békéscsabai –, válogatott kapust tisztelhetjük. Az évtized első felében egymást váltogatták a játékosok a kapuban, sajnos egyenletes jó teljesítményt egyikük sem tudott produkálni. Így fordulhatott elő, hogy Neuhaus János, Fehér Ferenc, Biri János, Kropacsek Ferenc, Fischer Lajos és Weinhardt Ferenc közül csak az utóbbi jutott el a tízszeres csapattagságig. Remete Imre és Huber Rezső egyaránt kétszer szerepelt a válogatottban, négy klubcsapatot képviselve. Igazi kuriózum a témában 1927. április 10-e. Ezen a napon két hivatalos válogatott mérkőzést is rendeztek. Mindkét csapatban újonc kapus mutatkozott be Beneda Mihály és Szulik Rezső személyében, és mindketten az Újpest labdarúgói voltak.

            Gallina Károly, Újvári József, Dénes József és Aknai János rossz korban születtek. Rövidéletű válogatott pályafutásuk nem bontakozhatott ki, mert kortársuk, Szabó Antal fénylő csillaga elhomályosította reményteljesen induló karrierjüket. A két világbajnokságon is védő, és az utóbbin ezüstérmet szerző legenda méltó képviselője volt a magyar kapusiskola legkiválóbb produktumainak. Háda József is szerepelt mindkét világbajnokságon a két háború között, de csak, mint nevezett játékos, pályára nem léphetett. Hóri György a három mérkőzésén megízlelhette a győzelem, a döntetlen és a vereség ízét is. A Phőbus FC kapusának, Juhász Lajosnak csupán 27 perc jutott a rivaldafényből. Kapott gól nélkül hozta le az egyharmadnyi mérkőzést, ráadásul nyert is a csapat Bulgária ellen 4:1-re. Második vidéki kapusunk, aki Szegedről került a legjobbak közé, már doktori címmel is büszkélkedhetett. Dr. Pálinkás József egy évet tudott a nemzeti csapat közelében tölteni. Csikós Gyula elmondhatja magáról, hogy a II. Világháború előtt és után is számoltak vele a szövetségi kapitányok. Sziklai Ferenc egyszer léphetett a „világot jelentő deszkákra”, aztán a lengyelek négy gólja meggátolta a továbblépésben.

            Tóth György négy klubból 15-ször szerepelt az elitalakulatban. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy jó harminc évvel később, fia Zoltán is bekerült ebbe a díszes társaságba. Boldizsár Géza, Horváth Ferenc és Károlyi József csak epizódszerepeket kaptak, mert már dörömbölt a válogatott kapuján a „Fekete Párduc”. Grosics Gyulát azt hiszem nem kell senkinek bemutatnom. Az Aranycsapat tagjaként az élete „rivaldafényben” zajlott, és nyitott könyvként volt jelen az ország futballszerető közegében. Henni Géza a Ferencváros és az Újpest hálóőre 16 alkalommal pózolt a kapu előterében. Ezt néha szó szerint kellett érteni, ugyanis teátrális védéseivel szeretett a középpontban lenni. Sebes Gusztáv első önállóan regnáló mérkőzésén rögtön egy új kapussal próbálkozott. Turai István a csehszlovákoktól kapott öt gól miatt maradt csak egyszeres válogatott. Ruzsa Sándor két mérkőzésen 24 percet játszhatott az elsősorban kispesti játékosokból álló válogatottban. A nyolcszor szereplő Gellér Sándor legfőképp csereként jutott szóhoz. Kárpótlásként mindkét Anglia elleni mérkőzésen aktív résztvevője volt a tanítómesterek legyőzésének. Horváth György, Komáromi Tibor és Palotai János egy-egy alkalommal ölthetett címeres mezt. Utóbbi játékos az olimpiai bajnok és későbbi világhírű labdarúgó játékvezető Palotai Károly bátyja. Mindösszesen 14 perc jutott neki a nemzeti csapatban, ezzel ő a legkevesebb játékidőt kapott kapusunk. A salgótarjáni Oláh Géza a három mérkőzés közül, ahol játszott, talán az osztrákok elleni, Bécsben lejátszottat tartja a legemlékezetesebbnek, mert az ellenfél statisztikái szerint az volt a századik osztrák-magyar. Mi ezt egy fél évvel később ünnepeltük, ahol egy mára legendává nemesedett kapusunk alkotott maradandót. Az ötvenes évek második felének Honvéd kapusa volt Faragó Lajos, aki a híres dél-amerikai túrán is a csapat tagja volt. A három év alatt abszolvált hét mérkőzés szép teljesítménynek számít, a Grosics által szinte kibérelt kapusposztot tekintve. A pécsi kapusiskola első jeles képviselője Danka Imre volt. 1955 májusában négy mérkőzésen csupán két gólt kapott. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy unokája, Erdei Barbara szintén válogatott labdarúgó volt.

            Fazekas Árpád egy üde színfolt a magyar válogatott kapusok palettáján. 1955 őszén őt mérkőzésen őrizte a csapat hálóját, mindenki megelégedésére. Benne látták Grosics utódját, aztán a nagy rendező, az élet másként gondolta a tehetséges kapus pályafutását. Külföldön öregbítette hazánk nagy hagyománnyal bíró kapustörténelmét. A Dorogi Bányász kapusa Ilku István Grosics árnyékában csupán tíz alkalommal védhetett a legjobbak között. 10 mérkőzés, 10 kapott gól, teljesen korrekt statisztika. Van valami, amiben viszont minden valószínűség szerint világcsúcstartó: 75 esetben ült a kispadon csereként. Elismerésre méltó alázat a címeres mez és Grosics Gyula iránt. Bakó Béla és Török Gábor a „három a magyar igazság” szlogen tételt bizonyítandó, pontosan annyiszor voltak a nemzeti csapat tagjai. Az olimpiai bronzérmes Török egy hangyányival eredményesebben zárta a hárommeccses kalandját, mint Bakó.

            A hatvanas években az állandóságot Szentmihályi Antal jelentette a válogatott kapujában. Nyolc év alatt 31 alkalommal kezdődött nevével a csapatösszeállítás. Tóth László a maga három válogatottságával átmenetet képez a korszak másik legendája és Szentmihályi között. Dr. Géczi István nemcsak a futballpályán alkotott nagyot, hanem tanszékvezető egyetemi tanárként és országgyűlési képviselőként is köztiszteletnek örvendett. Gelei József olimpiai bajnok és világbajnoki résztvevő. Fia szintén a válogatott csapat kapusa lesz 1990-ben. A Diósgyőri VTK és a Vasas hálóőre, Tamás Gyula 11 lehetőséget kapott a bizonyításra Illovszky Rudolftól, Sós Károlytól és Hoffer Józseftől. A csepeli olimpiai bajnok, Fatér Károly annak ellenére maradt egyszeres válogatott, hogy a Szovjetuniót legyőző csapatban határozottan jó teljesítményt nyújtott. Hogy a 13 szerencsétlen szám-e, arról Rothermel Ádám tudna mélyreható eszmefuttatást tartani. Pontosan ennyiszer szerepelt válogatottként a nemzeti csapatban, és a hat győzelem, 4 döntetlen és három vereség eredménysor nem szerencsétlenséget sugall. Bicskei Bertalan a balsikerű Svédország elleni mérkőzés előtt hallgathatta meg a himnuszt, de sajnos kísérte a balsors, és ez volt az első és utolsó fellépese is a nemzeti csapatban. Később sokat adott a magyar labdarúgásnak edzőként és szövetségi kapitányként. A két világbajnokságon szereplő, Bubu becenévre hallgató Mészáros Ferenc 15 év alatt 29 szereplést mondhatott magáénak. Ő volt az első válogatott kapus, aki külföldi egyesületből került be a nemzeti csapatba. A pécsi Rapp Imre hosszú időn át az egyik legjobb magyar kapus volt. 36 évesen, érdemei elismeréseként kapott meghívót a válogatottba, de a bemutatkozás egyben jutalomjáték is lett.

            Kovács László egy olyan Videotonból került a legjobbak közé, ahol szinte mindenki válogatott lett pályafutása során. Viszont a Verebes-féle győri csapatból már nem fért be a „kiskosárba”. Jelzésértékű, hogy utolsó, tizenkettedik mérkőzésén lecserélték, hogy átadja a stafétát Gujdár Sándornak. A Honvéd kapusa 3 év és 25 mérkőzés alatt kirobbanthatatlan volt a nemzeti együttesből. Egy igazi óriás szárnypróbálgatásainak lehettek szemtanúi a 70-es évek végének futballszurkolói. Katzirz Béla a maga 202 centiméterével és a később megszerzett jogi diplomájával árnyalta a sztereotip képet a labdarúgókról. A Szovjetunió elleni 2-2 alkalmával került a csapatba Tóth György fia, Tóth Zoltán. Nagyszerűen debütált, aztán vándorbotot vett a kezébe és meg sem állt az USÁ-ig. A tragikusan elhunyt Zsiborás Gábor négy esetben lépett a zöld gyepre címeres mezben. Az ötödik, Oroszország elleni mérkőzésen már át kellett adnia a helyét egy trónkövetelőnek. Akár új-zélandi specialistának is nevezhetjük Kakas Lászlót. Mindkét fellépését ellenük jegyezte, a két kapott gólja pedig a 16-oson belül lévő mészpontról indult kapusbosszantó útjára. A csepeli Kovács Attila felbukkanását a nemzeti csapat környékén megnyugvással fogadta a szakma és a közvélemény is. Benne látták a hosszútávú megoldást, de az ismert okok miatt elbúcsúzott egymástól a bajuszos kapus és a válogatott. Bajuszos után jött a szakállas – immár a második – és öt évig nem is akart tovább állni. Megtörte Disztl Péter karrierjét Irapuato városa, de a Honvédba igazolva még egyszer annyit szerepelt a kirakatcsapatban, mint előtte. Andrusch József öt válogatottsága alkalmával játszott egy VB rendező és egy leendő rendező ország csapata ellen. Mexikó és Katar volt a két nemzeti galeri.

            Utolsó olyan kapusunk, aki világbajnokságon győztes mérkőzésen szerepelt, nem más, mint Szendrei József. A népszerű Csámpi 10 mérkőzésen parádézott a gólvonalon. Az előző kettős druszája Gáspár József. Négy mérkőzése közül a Lengyelország ellen 5:3-ra megnyert a legemlékezetesebb. Petry Zsolt megint egy korszakos egyéniség. Utánpótlás korúként ifjúsági Európa-bajnok. A felnőttek között nem kísérte ilyen siker pályafutását. Egy labdarúgótörténeti kvíz kérdése lehetne, hogy ki volt az a kapusunk, aki a 10 mérkőzésén ötször olyan egzotikus országok ellen védett, mint az USA, Mexikó – kétszer is -, India és Japán. A válasz megjósolható, mint az időjáráselőrejelzés: Brockhauser István. Megint egy apa-fia kapcsolat a történetünkben. Gelei Károly egy alkalommal, a világbajnokságra készülő Arab Emírségek ellen védte csapata kapuját és becsületét. A kis Gelei is nagy tetteket hajtott végre a zöld gyepen. A zöld asztalnál pedig magasan kvalifikált európai polgárként szervezi az ütközeteket. A pécsi kapusiskola negyedik jeles képviselőjeként, 4.0 jelzéssel bizonyította rátermettségét Bodnár László. Egyetlen fellépése alkalmával René Higuita hatékonyságát kellett überelnie. Sikerült neki, legalábbis egy mérkőzés erejéig. Három mérkőzésen, mindhárom esetben csereként próbált meg magának és a csapatának szerencsét hozni, a váci, nagybajúszú portás, Koszta János. 15 év és 25 válogatott mérkőzés Végh Zoltán mérlege. Az Ukrajna-specialista Balogh Tamás a Ferencvárosból volt háromszoros válogatott. BL csoportkör a legfényesebben csillogó fejezete pályafutásának, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy négy szövetségi kapitány is számított a szolgálataira. Hajdu Attilát manapság a televízióban láthatjuk szakkommentátorként.

            Utolsó kapusunk, aki olimpián védett Sáfár Szabolcs volt. A felnőttek között majdnem sikerült kiharcolnia egy világbajnoki szereplést. Babos Gábor egy nagyon szimpatikus és szerény személyiség, nagy potentáttal és kevés szerencsével. Egy másik Gábor kortársa mellett kevés lehetőség jutott neki a nemzeti csapatnál. Király Gábor a közelmúlt. A legtöbbszörös magyar válogatott, igazi legenda. Nehéz lesz pályafutását bárkinek is túlszárnyalnia. Szűcs Lajos német bajnok volt a Kaiserslautern együttesével és magyar a Fradival. Talán több volt a válogatott pályafutásában, mint amit le tudott tenni az asztalra. Zala megye első válogatott kapusa Vlaszák Géza lett 2004-ben. Lothar Matthäus kapitánysága alatt öt mérkőzésen hat gólt kapott. Vlaszákkal kapcsolatban ne felejtsük el megemlíteni, hogy öt perc erejéig, azon a sokat emlegetett Antigua és Barbuda elleni mérkőzésen is szerepelhetett. A Vasas utolsó nemzeti színekben szereplő kapuvédőjét Posza Zsolt személyesíti meg. Thaiföldön volt szerencséje egy alkalommal, egy félidőt abszolválnia, kapott gól nélkül.

            Zsiborás után egy újabb tragikusan fiatalon eltávozott kapusról kell megemlékeznünk. Fülöp Márton éppen a Norvégia elleni, sorsdöntő EB pótselejtező napján intett búcsút a földi létnek. Amerikai túra 2005. decemberében. Két mérkőzés, egy Phoenixben, egy pedig Miamiban. A kapuban, 5 percet kivéve Rabóczki Balázs állt. Balogh János Törökország ellen a 71. percben beállva debütált a csapatban. Sajnos nem volt szerencséje az NB II-ből is beválogatott kapusnak, mert nem növelhette tovább válogatottságainak számát. Bogdán Ádám válogatottbeli karrierje nagyon bíztatóan indult, aztán a franciaországi Európa bajnokságra való felkészülésben nem vállalta a negyedik opció szerepét és nagyon úgy tűnik, hogy feledésbe is merült az aktuális kapitányoknál. A soron következő gólelhárító menedzserek játéka már a közelmúlt valósága. Gulácsi Péter a Bundesliga legjobb kapusaként parádézik a nemzeti csapatban. Az Egyiptomban megrendezett U20-as labdarúgó világbajnokságon szereplő magyar csapat húzóember volt. Rózsa Dániel a Haladással, éppen Király mögött várva a lehetőségre, esett ki a második vonalba. Dibusz Dénes bajnok lett a Fradival és felkészülten várja a válogatott meghívót Marco Rossitól. Megyeri Balázs vette át a váltóbotot a búcsúzó Királytól a Svédország elleni mérkőzésen. Ja, és U20-as világbajnoki bronzérmes. Kovácsik Ádám a MOL-VIDI csapatában igazán különleges képességű játékosok között csillogtathatja meg tudását. Az ő esetében sem mehetünk el szó nélkül az U20-as világbajnoki bronzérem mellett. Szappanos Péter 2022 novemberében kapott 2 percet a görögök ellen.

            A fent felsorolt 99 portás rövid bemutatása kellő inspirációt szolgáltat részletesebb pályaképek felvázolására. Reményteljes jövőt vízionál a három világbajnoki bronzérmes fiatalember elkövetkező néhány évben nyújtott teljesítménye. Hogy ki lesz a századik? Egyelőre, talány. Ami talán valószínűsíthető, hogy a Gróf Dávid, Hegedűs Lajos, Nagy Gergely, Tóth Balázs  négyesből valaki előbb-utóbb megkapja a lehetőséget. Vagy egy olyan játékos, aki most még nincs is reflektorfényben. Ki tudja? Már csak egy goalkeeper – csak, hogy az őshaza szakkifejezését használjam – hiányzik a jubileumi számig, de olyan távolinak tűnik, hogy nem látok el addig.

            Egy picit, ha eljátszunk a meseszerű gondolattal, körvonalazhatunk két olyan vezérfonalat, aminek kevés az esélye. Tegyük fel, hogy Gelei Vince vagy Chris Toth lenne a százados. Minő hihetetlen sporttörténeti kuriózum válhatna az esetből. Három generáció három képviselője a magyar labdarúgó válogatott kapujában!

            Hát kéremszépen, tegyük meg tétjeinket, helyre és befutóra egyaránt! Bárki is lesz a szerencsés, egy súlyos örökséget kell felvállalnia és tovább vinni, a számomra csak sikertörténetként megélt, magyar labdarúgó válogatott kapusainak mítoszát.

A magyar labdarúgó válogatott kapusai képekben

Pazonyi György

Ezek is érdekelhetnek még:

  • „Az Aranycsapat és a magyar futball története” című vetélkedőről
    Már megint késésben vagyok. Egy csomó dologról nem értekeztem, ami sport, testnevelés, sporttörténet, olimpiatörténet és Kossuth. Lehet, hogy nem is Pazonyi György a becsületes nevem, hanem Pató Pál? Bármi előfordulhat és annak az ellenkezője is.Continue Reading
  • Szertorna
    A szertorna különböző jellegű és különböző szereken bemutatott gyakorlatokból álló összetett sportág. Fiúk és lányok egyaránt űzhetik, részben eltérő szereken. A szertornán kívül a tornasportok közé tartozik még a ritmikus gimnasztika, a trambulin, az akrobatikus torna és az aerobik, de a torna alapokra a legjobban a fitkid hasonlít.Continue Reading
  • Továbbjutott a Kossuthos e-sport csapat a döntőbe
    Február 9-10. között megrendezésre a került a nyíregyházi gimnáziumok közötti League of Legends e-sport verseny előválogatója. A mérkőzés a Leonardo Média Akadémia Gimnázium, Szakgimnázium és Általános Iskolában került megrendezésre a Zero2Hero e-sport akadémia szervezésében. Az előválogatón öt iskola vett részt.Continue Reading
  • A magyar labdarúgó válogatott kapusai
    A kapus egy fura, de rendkívül látványos posztja az adott sportágnak. A csatár és a hátvéd szerelemgyermekeként írható le a legegyszerűbben. Az egyik a góljaival szeretne sütkérezni a rivaldafényben, a másik korlátozott eszközeivel igyekszik ezt meggátolni és elkerülni a hintába ültetésért járó szégyenfa terebélyesedését. E két akarat kovásza a hálóőr.Continue Reading
  • Kossuthos diákok találkoztak az olimpiai bajnok úszónővel, Gyenge Valériával
    Hogy, hogy nem, a Magyar Olimpiai Akadémia és a Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kör rájött arra, hogy saját rendezvényei nem juthatnak olyan magaslatokba, mint azt szeretnék, hacsak…. Hacsak a nyíregyházi Kossuth-diákok jelenlétükkel nem járulnak hozzá ezen események fényének emeléséhez. Tudnak valamit ezek a pesti népek. Ha mást nem, azt biztosan,Continue Reading

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .