James Bond fanok higgadjatok le nagyon gyorsan! Bár ha belegondolok, a fanok között az egyik legnagyobb vagyok, és miért is ne játszhatnék el a gondolattal: Daniel Craig után lehetnék én a következő Bond. Minden megvan bennem, ami a titkosügynök jellemrajzában fontos.
Eredeti személyleírása szerinti magassága 183 cm, súlya 76 kg; testalkata karcsú, haja fekete, szeme kék. Jobb arcán függőleges sebhely látható. Kitűnő sportoló, nagyszerű céllövő, bokszoló, értője a közelharcnak, mestere a késdobásnak. Az angol mellett németül és franciául beszél, illetve néha más nyelveken is megszólal. Kedveli a szerencsejátékot, valamint mértékkel az alkoholt, és nagy hódolója a nőknek. Provokatív viselkedésű, s gyakran ironizál. Fedőneve a „007-es”. Nem is lehetne jobban leírni személyemet. Az apró eltéréseket tessék figyelmen kívül hagyni! Úgy, mint:
A TÉR szerint járó csúcsgázsimból nem veszek Aston Martint, a vodka-martinit csakazért is keverve iszom, és a házikedvencem is kicsit másként mutatkozik be: „ A nevem Man, Doberman!”. A hallókészülékemmel veszem Louis Armstrong búgó baritonján megszólaló We Have All the Time in the World című klasszikusát. Látom magam előtt George Lazenby és Telly Savalas öldöklő harcát, és… És ez az írás mégsem az egykori brit királynő, II. Erzsébet legkarizmatikusabb testőréről fog szólni. Hanem…..
Hanem a királynő egy másik aspektusból való megközelítése gyanánt a sportról. Például szólhatna a 64 mezőn játszott sakkról, és az ott egyeduralkodó királynőről. Remélem, nem tűnik szexista megközelítésnek, ha felháborodok azon, hogy miért éppen a királynő ugrálhat össze-vissza, szinte megkötés nélkül a sakktáblán! Már megint a nők! Mindig csak a nők! Mikor fog már valami a teremtés koronáiról szólni? Talán kicsit elkanyarodtam a témától, de még épp időben észleltem, hogy rámutassak a lényegre.
Tegyük gyorsan tisztába a dolgokat! Létezik egy állandósult szókapcsolat, úgymint: „A sportok királynője”. Ha valaki még mindig nem tudná, az ATLÉTIKA a szóban forgó ismeretlen fogalom. Imádom azóta, hogy feltűnt a színen Carl Lewis és a gazellaléptű Merlene Ottey. Nem most volt, hogy beleszerelmesedtem a sportágba, közel ötven éve. Kitartásom, függőségem szerintem már elkísér a sírig. A 32 tanév alatt többszáz atlétika versenyen voltam tanítványokkal, általam edzett, igazolt atlétákkal, illetve saját magammal (értendő a saját magam által abszolvált versenyekre). Így már talán mindenki előtt kikristályosodott, hogy az atlétika lesz a téma, egészen pontosan az elmúlt négy hétben lezajlott versenyek.
Ennél azért többről szól a fáma. Ott voltunk, futottunk, ugrottunk dobtunk és bezsebeltük az elismeréseket. Konkrétan nyertünk egy rahedli érmet és szereztünk kétszer annyi pontszerző helyezést. Időben az első a március 19-én tartandó mezei futóbajnokság megyei döntője volt. Kicsit illúzióromboló volt a helyszín. A Bujtosi Városliget szépsége és varázslatos környezete valóban kivételes volt. Viszont aszfalton és rekortánon futottak a diákok. Erre pedig sehogy sem lehet ráhúzni a mezei jelleget. Nem szeretnék a kötekedő okostojások táborban alapító tag lenni, csak úgy zárójelben jegyeztem meg ezt a kis apróságot. Egyébként is én vagyok az az alak, akinek mindig minden jó.
Szóval reggel, kicsit szeles időben fogtam magam felültem a Rock Machine-ra és kitekertem a verseny helyszínére. Mire Ági és Imi kiértek a gyerekekkel már kész voltam a regisztrációval, felvettem rajtszámokat. Egy fa tövében vertünk tanyát. Ez manapság azt jelenti, hogy oda dobálták le a gyerekek a táskáikat. Mi pedig próbáltunk valami rendet rakni a motyók között. Korcsoportonként és nemenként más időpontokban voltak a rajtok. Ránk, testnevelőkre nézve ez külön plusszmunkát rótt. Hat bemelegítést kellett levezényelni. Nem panaszként mondom, simán megoldottuk.
Van a gimnáziumnak 42 negyedik korcsoportos tanulója, ők születési dátumuk alapján még indulhatnak a 7-8. osztályosok között. Ezt a piaci rést kihasználva beneveztük őket, bízva abban, hogy mégiscsak középiskolások között pallérozódnak, hátha kijön valami meglepő eredmény. Hát nem jött ki. Maradtak a középmezőnyben, de nincs vele gondunk. Örülünk, hogy eljöttek egyáltalán a versenyre. Sok esetben nem egyszerű elérni ezt sem. Köszi kilencedikes öregek, hogy elindultatok az általános iskolások ellen. Jövőre lehet javítani!
Aztán csak beindultak a dolgok. Jöttek az ötödik korcsoportos csajok. Mit jöttek? Rohantak. A Gyüre Nóra, Holup Kiara, Balogh Anna, Szalai Leila összetételű csapat a dobogó harmadik fokára küzdötte fel magát. Ugyanitt a fiúk három csapattal képviselték a gimit. A legerősebb csapat egy ponttal maradt le a dobogóról. A másik két brigád a nyolcadik és a tizenharmadik helyen futott be.
A végén a legidősebbek arattak. A lányok, Kosztyu Flóra, Kádár Anna, Bálint Edina és Kozák Dóra összeállításban aranyérmesek lettek. Ráadásul Flóra egyéniben ezüstérmes, Anna pedig épphogy lecsúszott a dobogóról. A fiúk, Kósa László, Anda Kristóf, Jakab Nándor és Szilágyi Boti alkotta armadával ezüstérmesek lettek. Kósa Laci természetesen nyerte az egyénit.
Összegezve: két csapat és két egyéniző jutott el a Gödöllőre, az országos döntőre. Még egy fontos információ. Az elmúlt hét évben ez volt az első megyei atlétikai verseny, ahol a Kossuth első lett az éremtáblázaton és ponttáblázaton egyaránt. Hogy ezek a tesisek mennyire jó fejek?
Kaptunk három hét pihenőt az országos előtt. Kipihentük a megyei fáradalmait, aztán elkezdtünk készülni a gödöllői versenyre. Tesi órákon az érintett gyerekek hosszútávú állóképességét fejlesztettük. Ennek keretében kitartó futásokat, fartlek feladatokat és iramjátékokat végeztek a legjobb mezeifutóink. Minden szépnek és jónak tűnt, az eltervezettnek megfelelően alakultak az edzések, aztán egyszer csak beütött a krach. Kádár Anna, aki a megyein a második legjobb kossuthos volt, lemondta az országost. Az indokait, bár ingatag lábakon álltak, elfogadtam. Nem is tudtam mást csinálni, annyira elszánt volt. Az eset ellenére csak jószívvel tudok Annára gondolni, mert az elmúlt három és fél évben nagyon sokat tett a diáksportért. Köszönöm Anna.
Ahhoz még éppen idejében történt az eset, hogy az MDSZ online felületén meg lehetett változtatni a csapat összeállítását. Nem úgy a fiúk esetében. Jakab Nándi már a határidő után szólt, hogy lesérült, így a fiúk csak négy fővel indulhattak az országoson. Ez önmagában még nem probléma, ugyanis a csapat már négy fővel is csapat. A napi formát viszont nem tudjuk előre, így nagy hátrányba kerültünk a többi csapattal szemben
A megpróbáltatások ellenére április 9-én, 9 gyerekkel, 2 kísérőtanárral és 2 sofőrrel útra keltünk Gödöllőre. Két kisbusszal utaztunk. Az egyikben Ági az öt lánnyal, a másikban Pethő Károly, a négy fiú és az edző bá. Az út a szokásosnál csendesebben telt, a fiúk belefeledkeztek az okostelefonjukba, zenét hallgattak. Mi Karcsival viszont elbeszélgettünk a világ a dolgairól. Az M3-as szinte unalmas volt. Lehetett tépni 130-cal simán. Sőt az óra néha súrolta a 150-et is. Lényeg a lényeg, már három órával az első rajtunk előtt a tett helyszínén voltunk. Egy nagy színes kavalkád volt a gödöllői repülőtér. Többezer diáksportoló, testnevelők, kísérők, hangosan dübörgő zene, büfé, volt ott minden, ami egy jó bulihoz kell. A közeg hasonlított a Woodstock-i Fesztiválhoz. A különbség csupán abban nyilvánult meg, hogy nem Janis Joplin és Jimi Hendrix voltak a fellépők, hanem kis Forrest Gumpok.
Igazodva a hely szelleméhez, lazán lefeküdtünk a fűbe, mint a hippik a kommunában. Kivártuk a sorunkat, közben meglátogattuk a büfét és az illemhelyet. A jól megérdemelt szieszta után jöhetett a bemelegítés és maga a futam. A lányok kezdték a száguldást. Két másfél kilométeres kört kellett teljesíteniük. Elvárás nem volt a hölgyek felé, annyit kértünk tőlük, hogy élvezzék az országos döntő légkörét, és hozzák ki magukból a legtöbbet. Azt hiszem ezt meg is tették. A sok triatlonos, tájfutó és pálya atléta között a középmezőnyben végeztek a lányok. Persze, lányokról lévén szó, volt egy kis sírás, duzzogás és hiszti, de hamar megbékéltek a helyezettel és már megnyugodva, talán egy kis kárörömmel várták a fiúk rajtját.
Ami nagyon gyorsan követte a lányok futamát. Egy fincsi 4000 méteres mezei futás várt a 17-18 éves fiúkra. El is indultak a hangos dudaszóra. Az már gyorsan, a rajt után kiderült, hogy itt sem rúghatunk labdába. Nem is ez volt a cél. A tisztes helytállásra helyeztük a fókuszt, ami teljesítettek a fiúk is. Az eleje úgy ment, mint a prérilovak James Fenimore Cooper regényeiben. Aki kicsit is ért az atlétikához, az tudja mit jelent 2:59 min/km-es átlagtempóban futni. Embertelen. Az első futó ilyen teljesítményre volt képes. Mi ettől azért messze vagyunk, de büszkék lehetünk az atléta diákjainkra nagyon.
Abban biztosak voltunk, hogy az eredményhirdetésen nem leszünk főszereplők, így hát akkurátusan csomiztunk, és elindultunk a buszok felé. Egy közös képre azonban még szakítottunk időt. Volt a gyerekek között olyan, aki most utoljára képviselte a gimit országos atlétika versenyen. Ezt muszáj volt megörökíteni egy csoportképpel. Kosztyu Flóra és Szilágyi Boti szorításában álltam a kamera figyelő tekintetét. Szokásomtól eltérően minden képen nyitva a szemem. Van remény! Vagy ki tudja? A Rudy Project márkájú dioptriás sportszemüvegem szándékosan magamon felejtettem. Annyira menőnek érzem magam benne, mint valamikor a 80-as években, fiatal Rambo-koromban. Az emberiség egyik nagy talánya marad, hogy vajon nyitva volt-e a szemem, avagy sem! Én tudom, de megtartom magamnak!
Az egésznapi utazás, versenyzés és minden, ami vele jár, teljesen kifárasztotta a bandát. Fáradtak és éhesek voltunk. A DSE Minarik Edéjének erre mindig van valami frappáns ötlete. Mondjuk megeteti a korgó gyomrú kondát. Vártuk most is a menüsort. Szívesen ettünk volna wellington bélszínt vörösbor redukcióval, ehelyett be kellett érnünk holmi MOL-os hot dog-gal. Hát köszönjük szépen! A kis futópajtikkal teljes mellszélességgel valljuk, hogy bizonyos szint fölött nem megyünk bizonyos szint alá! Egyszer lenyeltük ezt a békát, de legközelebb a minimum a kaviár és francia pezsgő. Megalázottságunkban az elmaradhatatlannak hitt közös, zenés buli is elmaradt. Csendben és Boti tüsszögéseit hallgatva értünk haza Nyíregyházára.
De nincs megállás. Másnap reggel már az atlétika centrumban találkoztunk nagyjából 50 kossuthos atlétával. A gödöllői tagok majdnem teljes létszámmal képviseltették magukat ezen a megmérettetésen is. A nagy edzői hármas Ági, Imi és a főkolompos Pazonyi gardírozta a gyerekeket. Reggel nyolckor már intéztem a nevezéseket, vártam, hogy ki fut be, ki marad otthon. Ez egy idegőrlő része a versenynek. Aztán lassan beindultak az események. A csarnokban a magasugrók kezdtek, kint pedig a gerelyhajítók. Nagy volt a kontraszt a benti és a kinti hőmérséklet között. Bent kellemes, sportolásra alkalmas idő volt, kint viszont meg kellett fagyni. Nem készültünk Imivel ennyire hidegre. A luxus szinonimájaként aposztrofált szatén pizsamaalsó volt rajtunk, és teljesen szétfagytunk.
A benti program egy váratlan negyedik helyezést hozott. Ling Máté szinte a semmiből ugrotta fel magát a negyedik pozícióba. Ebben a kis Sotomayorban van fantázia, és ez nem légből kapott óhaj a jövőre nézve, hanem tényeken alapuló objektív vélemény. A nyakam rá, hogy fog érmet nyerni az elkövetkező években, magasugrásban! A hideg, szeles idő ellenére, kint voltak inkább izzasztó szituk. Két futószámban zsebeltünk be három érmet. Kósa Laci dühön túli önkívületben futotta le és nyerte meg az 1500 méteres síkfutást, a VI. korcsoportos fiúk között. Erődemonstráció volt a javából! Ugyanezen versenyszám női megfelelőjében Kosztyu Flóra ezüst-, Plánk Liliána bronzérmet nyert. Hideglelős volt látni, hogy a dobogón két csajunk kvaterkázik. A nap zárásaként Dajnics Bence bronzérmes lett diszkoszvetésben. Könnyen előfordulhat, hogy ezzel az eredménnyel jelenése lesz Győrben, az országos döntőn. Úgy legyen!
Másnap, pénteken már csak megszokásból sem mentünk a gimibe, hanem tovább vittük az atlétika cunaminkat. A tegnap szerepeltek nagy részével folytattuk a versenyzést. Ha valaki nem tudná, egy egyéni és váltó pályabajnokság kétnapos. Nem végzünk félmunkát! Nyugodtan kijelenthetjük, hogy sokkal jobb munkát végeztünk, mint az első nap. Menjünk sorban! Nyitányként született egy nemvárt aranyérem. Virányi Zétény fölényesen nyerte az V. korcsoportos fiú távolugrást. Lehet, hogy ebből is győri kirándulás lesz? Dobóatlétáink, mint egy gittegylet prominensei, löktek, vetettek és dobtak, mit sem törődve más szakágak történéseivel, ám mindhiába. Ma nem termett nekik babér, már ha csak az érmes helyezéseket nevezzük babérnak. Annál jobbak voltak a futók. Kósa Laci a pénteki két szereplésével együtt, összesen háromszor érezhette a dobogó semmi máshoz nem hasonlítható édes zamatát. Két arany, egy ezüst! Nem semmi a csávó! Kosztyu Flóra sem akart lemaradni. Egy arany, két ezüst került a nyakába. Pártosság nélkül mondhatom, hogy jól fut a néni. Az egyéni versenyszámokban még volt egy negyedik helyezésünk, Bálint Edina révén, a női 200 méteres síkfutásban. Azt ígérte a hölgyemény, hogy jövőre arany lesz! Bevasaljuk az ígéretet.
És a végére maradt a csattanó. A női 4×400 méteres váltó bronzérmes helyen hozta be a botot. Számoljunk csak! A két nap alatt 6 arany, 6 ezüst és 5 bronzérmet nyertek atlétáink. Na, akkor jó vagyunk, vagy jók vagyunk? Azt gondolom, hogy áldoztunk rendesen az atlétika oltárán, a három versenyen, ami négy napig tartott. Itt és most kérek elnézést Őfelségétől, hogy a megtévesztő címmel kihasználtam a mérhetetlen ismertségét. Ezek után bárhogy is méltóztatik határozni, legyen meggyőződve, hogy változatlan nagyrabecsüléssel maradok készséges tisztelő híve! Nem mellesleg zsoldos katonáját, James Bondot továbbra is csipázom, az atlétikát pedig az egekig magasztalom
Pazonyi György
Ezek is érdekelhetnek még:
- „Őfelsége titkosszolgálatában”
James Bond fanok higgadjatok le nagyon gyorsan! Bár ha belegondolok, a fanok között az egyik legnagyobb vagyok, és miért is ne játszhatnék el a gondolattal: Daniel Craig után lehetnék én a következő Bond. Minden megvan bennem, ami a titkosügynök jellemrajzában fontos. Eredeti személyleírása szerinti magassága 183 cm, súlya 76 kg;Olvasd tovább - Kisalföldi fociturné- elbeszélő költemény(?) Mátyási Péter tollából
Április 3-án reggel 8-kor nyakunkba vettük az országot és kitűztük célul Győrt, ahol immár több évtizede megrendezik a hagyományos, Péterfy kispályás labdarúgó kupát (halkan jegyzem meg, hogy tavaly megnyertük, ha esetleg valaki lemaradt volna erről a cseppet sem elhanyagolható információról). Az elit alakulat az alábbi nevekből állt: Továbbá a jólOlvasd tovább - Fair Play Kupa megyei döntő
A tegnapi megterhelő nap után ma ismét hatalmas kihívás várt ránk, hiszen megrendezték a Fair Play Kupa megyei döntő, ahol a lányok két csoportban mérkőztek meg egymással.Olvasd tovább - A kerékpározás, mint a szabadság szimbóluma
“A bicikli a tökéletes sebesség: elég gyors ahhoz, hogy haladj, de elég lassú ahhoz, hogy észre vedd a világ szépségét. “ – Anonymus Olvasd tovább - A sport és a tanulás összhangja
Találd meg a helyes arányt! A sport és a tanulás kapcsolata igenis fontos. A két tevékenység elősegítik egymást. Több kutatás is kimutatta már, hogy jótékony hatással bír a sport a tanulásra és ez visszafelé is így van. Bár igen nehéz lehet őket összehangolni, a kulcs az időbeosztáson van. Ugyanis, haOlvasd tovább