Interjút készítettünk iskolánk egyik testnevelő tanárával, Pethő Károllyal, aki már 40 éve tanít, és szenvedélyesen szereti a munkáját. Kíváncsiak voltunk, miért választotta annak idején a Kossuth Gimnáziumot, hogyan kapcsolódott be az iskola sportéletébe, és milyen szerepet játszott a röplabda elterjedésében.
Beszélgettünk sikerekről, emlékezetes pillanatokról, valamint arról, hogyan változott meg a sporthoz és a tanításhoz való hozzáállás az évek során. Azt is megosztotta velünk, milyen tervei vannak a nyugdíjas évekre, és ha újrakezdhetné a pályáját, mit csinálna másképp.
Miért a Kossuth Gimnáziumot választotta?
– Amikor befejeztem a főiskolát, már akkor tudtam, hogy az edzői pálya is érdekel, hiszen aktívan kézilabdáztam. Elsődleges célom az volt, hogy edzőként dolgozzak, és ehhez társult később a tanítás is. Abban az évben a Kossuth Gimnáziumban indítani szerettek volna egy lány kézilabda csapatot, a már meglévő fiú futballcsapat mellett. A beiskolázás során is az volt a cél, hogy tehetséges fiatalok érkezzenek ezekben a sportágakban. Így kerültem képbe én is, mint fiatal edző, hogy csatlakozzak az iskola tanári és edzői csapatához.
Hogyan került be a röplabda a lányok sportéletébe?
– A röplabda tulajdonképpen spontán módon került be az iskolai sportéletbe. Korábban fiú röplabdacsapattal is elindultunk versenyeken, de ez nem volt kiemelt sportág. A lányokkal egy nyolcosztályos gimnáziumi évfolyamon kezdtünk el röplabdázni ötödik-hatodik osztályban. A csapat nagyon lelkes volt, és az évek alatt egyre nagyobb érdeklődés alakult ki. Egy másik iskolában dolgozó edzőnő – akinek a lánya ma már nálunk tanul – időnként edzőmeccseket szervezett velünk, és így egyre jobban beépült a sportág a mindennapokba. Sosem tartottam magam röplabdaedzőnek, inkább a közösségépítés és a mozgás öröme volt a célom. Korábban kézilabdaedzőként rengeteg energiát fektettem az edzésekbe, külföldi versenyekre jártunk, heti 4-5 alkalommal edzettünk. Idővel azonban elfordultam a versenysporttól, és inkább a szabadidősportokat helyeztem előtérbe. Láthattam, milyen komoly sérülések történhetnek fiatal korban, és ezt el akartam kerülni.
Mit tart a legnagyobb sikerének?
– Ha egy dolgot kellene kiemelnem, akkor az az lenne, hogy 40 éve tanítok, és még mindig örömmel tölt el az iskola légköre, a diákokkal és kollégákkal való munka. A pályám elején eredménycentrikusabb voltam: kézilabdaedzőként hamar sikerült megnyerni a megyei bajnokságot, és komoly versenyeket, vívtunk más iskolákkal. Később azonban inkább a közösségi sport és a tanítás lett a fókuszban, bár a kézilabda mindmáig a szívem csücske maradt.
Melyik a legemlékezetesebb élménye tanári pályafutása alatt?
– Rengeteg szép emlékem van, így nem tudnék egyet kiemelni. Mindig jó szívvel gondolok vissza az itt töltött évekre, a diákokra és a kollégáimra.
Milyen tervei vannak a nyugdíjas évekre?
– Sokan már azt kérdezik, hogy nyugdíjas vagyok-e, de én erre mindig azt mondom: még szemtelenül fiatal vagyok! Természetesen közeledik a nyugdíj, de amíg az egészségem engedi, szeretnék aktív maradni. Már 60 évesen is nagy terveim voltak: eredetileg Amszterdamból akartam hazabiciklizni Nyíregyházára, de ezt a pandémia meghiúsította, így helyette egyedül körbetekertem Magyarországot. A következő nagy tervem, hogy Zürichből indulva Rotterdamon és Amszterdamon keresztül Hamburgig biciklizzek, ami körülbelül 1800 kilométer. Ezt kényelmes tempóban, három és fél hét alatt szeretném teljesíteni. Emellett szeretnék több időt szánni a családomra is – például a két unokámat megtanítani síelni.
Ha újrakezdhetné a pályafutását, mit tanácsolna a fiatal önmagának?
– Őszintén szólva, nem sok mindent változtatnék. Természetesen voltak döntések, amiket másképp is hozhattam volna, de összességében úgy érzem, minden úgy történt, ahogy történnie kellett. És remélem, hogy így is fog folytatódni!
Ezek is érdekelhetnek még:
- ,,A közösségépítés és a mozgás öröme volt a célom”
Interjút készítettünk iskolánk egyik testnevelő tanárával, Pethő Károllyal, aki már 40 éve tanít, és szenvedélyesen szereti a munkáját. Kíváncsiak voltunk, miért választotta annak idején a Kossuth Gimnáziumot, hogyan kapcsolódott be az iskola sportéletébe, és milyen szerepet játszott a röplabda elterjedésében. Beszélgettünk sikerekről, emlékezetes pillanatokról, valamint arról, hogyan változott meg aOlvasd tovább - Bretagne-i diákok látogatása
Március 10-14. között iskolánk igazi kulturális találkozóponttá vált, hiszen a Lesneveni Saint François Notre-Dame katolikus iskola média szakos diákjait és tanárait láttuk vendégül. Az együtt töltött napok alatt a francia diákok megismerkedtek gimnáziumunk média tagozatának munkájával, és aktívan bekapcsolódtak a francia nyelvi órákba. A közös munka és programok nemcsak aOlvasd tovább - A szeretet minden érzelem felett áll
Még ha a halál árnyékának völgyében is jár az ember, a szeretet akkor sem múlik el. A hazaszeretet még egy levert szabadságharc után is, még a siralomházban is ott él a forradalmárok szívében. A szeretet soha el nem múlik.Olvasd tovább - 20 év a Kossuthban? – interjú Pócsikné Ágnes tanárnővel
Pócsikné Ágnes tanárnő idén, utoljára tanít itt a Kossuthban és utána megkezdi a nyugdíjas pályafutását. Milyen tanárnak lenni? Milyen ennyi év távlatából a suli és miért választotta? Mennyi emléket lehet gyűjteni? Erről volt lehetőségem interjút készíteni a tanárnővel.Olvasd tovább - Kossuthos diákbál – 2025.
2025. február 21-én rendezte iskolánk diákönkormányzata hagyományos bálját. Immár negyedik alkalommal vállalkoztak a fiatalok a tanév legnagyobb lélegzetű rendezvényének megszervezésére.Olvasd tovább