Interjút készítettünk iskolánk egyik testnevelő tanárával, Pethő Károllyal, aki már 40 éve tanít, és szenvedélyesen szereti a munkáját. Kíváncsiak voltunk, miért választotta annak idején a Kossuth Gimnáziumot, hogyan kapcsolódott be az iskola sportéletébe, és milyen szerepet játszott a röplabda elterjedésében.
Beszélgettünk sikerekről, emlékezetes pillanatokról, valamint arról, hogyan változott meg a sporthoz és a tanításhoz való hozzáállás az évek során. Azt is megosztotta velünk, milyen tervei vannak a nyugdíjas évekre, és ha újrakezdhetné a pályáját, mit csinálna másképp.

Miért a Kossuth Gimnáziumot választotta?
– Amikor befejeztem a főiskolát, már akkor tudtam, hogy az edzői pálya is érdekel, hiszen aktívan kézilabdáztam. Elsődleges célom az volt, hogy edzőként dolgozzak, és ehhez társult később a tanítás is. Abban az évben a Kossuth Gimnáziumban indítani szerettek volna egy lány kézilabda csapatot, a már meglévő fiú futballcsapat mellett. A beiskolázás során is az volt a cél, hogy tehetséges fiatalok érkezzenek ezekben a sportágakban. Így kerültem képbe én is, mint fiatal edző, hogy csatlakozzak az iskola tanári és edzői csapatához.
Hogyan került be a röplabda a lányok sportéletébe?
– A röplabda tulajdonképpen spontán módon került be az iskolai sportéletbe. Korábban fiú röplabdacsapattal is elindultunk versenyeken, de ez nem volt kiemelt sportág. A lányokkal egy nyolcosztályos gimnáziumi évfolyamon kezdtünk el röplabdázni ötödik-hatodik osztályban. A csapat nagyon lelkes volt, és az évek alatt egyre nagyobb érdeklődés alakult ki. Egy másik iskolában dolgozó edzőnő – akinek a lánya ma már nálunk tanul – időnként edzőmeccseket szervezett velünk, és így egyre jobban beépült a sportág a mindennapokba. Sosem tartottam magam röplabdaedzőnek, inkább a közösségépítés és a mozgás öröme volt a célom. Korábban kézilabdaedzőként rengeteg energiát fektettem az edzésekbe, külföldi versenyekre jártunk, heti 4-5 alkalommal edzettünk. Idővel azonban elfordultam a versenysporttól, és inkább a szabadidősportokat helyeztem előtérbe. Láthattam, milyen komoly sérülések történhetnek fiatal korban, és ezt el akartam kerülni.

Mit tart a legnagyobb sikerének?
– Ha egy dolgot kellene kiemelnem, akkor az az lenne, hogy 40 éve tanítok, és még mindig örömmel tölt el az iskola légköre, a diákokkal és kollégákkal való munka. A pályám elején eredménycentrikusabb voltam: kézilabdaedzőként hamar sikerült megnyerni a megyei bajnokságot, és komoly versenyeket, vívtunk más iskolákkal. Később azonban inkább a közösségi sport és a tanítás lett a fókuszban, bár a kézilabda mindmáig a szívem csücske maradt.
Melyik a legemlékezetesebb élménye tanári pályafutása alatt?
– Rengeteg szép emlékem van, így nem tudnék egyet kiemelni. Mindig jó szívvel gondolok vissza az itt töltött évekre, a diákokra és a kollégáimra.

Milyen tervei vannak a nyugdíjas évekre?
– Sokan már azt kérdezik, hogy nyugdíjas vagyok-e, de én erre mindig azt mondom: még szemtelenül fiatal vagyok! Természetesen közeledik a nyugdíj, de amíg az egészségem engedi, szeretnék aktív maradni. Már 60 évesen is nagy terveim voltak: eredetileg Amszterdamból akartam hazabiciklizni Nyíregyházára, de ezt a pandémia meghiúsította, így helyette egyedül körbetekertem Magyarországot. A következő nagy tervem, hogy Zürichből indulva Rotterdamon és Amszterdamon keresztül Hamburgig biciklizzek, ami körülbelül 1800 kilométer. Ezt kényelmes tempóban, három és fél hét alatt szeretném teljesíteni. Emellett szeretnék több időt szánni a családomra is – például a két unokámat megtanítani síelni.
Ha újrakezdhetné a pályafutását, mit tanácsolna a fiatal önmagának?
– Őszintén szólva, nem sok mindent változtatnék. Természetesen voltak döntések, amiket másképp is hozhattam volna, de összességében úgy érzem, minden úgy történt, ahogy történnie kellett. És remélem, hogy így is fog folytatódni!
Ezek is érdekelhetnek még:
- Önismeret, mesterséges intelligencia, egyetemek: ilyen volt a pályaorientációs napunkÖnismereti órák, előadások és felsőoktatási intézmények bemutatkozásai is segítették a diákokat a pályaválasztásban 2026. november 12-én, csütörtökön. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium minden évfolyama a továbbtanulásra fókuszált ezen a napon.Olvasd tovább
- Áldással az őszi szünetre: csendesnap, zenés áhítat és kilencedikesek avatása a 240 éves NagytemplombanA hagyományos őszi csendesnapot október 22-én, az őszi szünet előtti utolsó tanítási napon rendezte meg iskolánk, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium. Ez az alkalom a lelki elcsendesedés mellett egyben összetett, ünnepi program is volt: a diákok és tanárok megemlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharcról egy emlékműsor keretében, valamint sorOlvasd tovább
- A megállított idő bűvöletében – Krúdy Gyulára emlékezett a Kossuth GimnáziumKrúdy Gyula születésnapján, október 16-án ismét feléledt a több évtizedes hagyomány a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban. Iskolánk egykori illusztris diákjára, a magyar próza mesterére méltó programsorozattal emlékeztünk a hagyományos Krúdy-napon.Olvasd tovább
- Két nap, amikor kitárultak a kapukHatalmas volt az érdeklődés a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium nyílt napain, szeptember 22-én és 23-án. Zsúfolásig telt a díszterem, mintegy 400 diák jött el hozzánk, hogy átélje a kossuthos életérzést.Olvasd tovább
- Tisztelet a hősöknek! – Városi megemlékezés az aradi vértanúkrólLerótták kegyeletüket a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium diákjai október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján az 1848–49-es szabadságharc hősei előtt.Olvasd tovább





