Valószínűleg azért vagy ma itt, hogy a világ legokosabb, legszebb emberének kis történetét olvasd el. Sajnálatos módon Ryan Reynolds nem tudott eljönni. Így én helyettesítem. De mielőtt megetetnéd a kutyával az újságot, kérlek olvasd végig! Hidd el, nem bánod meg!
Én Domokos Kristóf vagyok, egy 15 éves fiú, aki egy kisebb községben él Leveleken. Már születésemkor is azt mondta az orvos: Hölgyem, gratulálok, nagyon szép fiú! Jó-jó nem az én anyukámnak. A szűkebb családban 6-an élünk. Szüleim, 3 bátyám és én.
A családi fészekben már csak én maradtam. Telt-múlt az idő. Egyszer csak felálltam, beszéltem, leballagtam óvodából, majd általánosból és mindezt egy tök jó helyen tehettem meg, a mi községünkben. Ott álltam a felvételi előtt egy hónappal és nem tudtam, hova is kéne menni továbbtanulni. Nem volt kérdés, hogy egy gimnáziumba megyek. Viszont még így leszűkítve is hatalmas mennyiségű iskola létezett.
Elsőként elmentem a Kossuth Gimnáziumba. Bár eleinte féltem, hisz mégiscsak egy egyházi iskola. Ennek ellenére elmentem a nyílt napra. És milyen jól tettem! Óriási pozitív élmény volt az egész. Elmentem különböző órákra, de egytől-egyig mind tetszett. Főleg a média, no meg a stúdió: sem semmi!
Ezek után elmentem még több helyre is, de egyik sem tetszett annyira, mint a Kossuth. Nem is volt kérdés, hogy mit jelölök meg elsőnek. Istennek és a tanulásnak köszönhetően fel is vettek.
A felvételi után
Telt-múlt ismét az idő, volt karantén, meg talán valami Covid-19 is. A felszabaduló időm alatt a hobbimat csináltam: fotóztam és videót vágtam. Eltelt a nyár, jött az iskola. Itt jobban féltem, mint előzőleg a felvételi írása közben. Új környezet, új emberek. Első nap még nem sok minden derült ki, no de a második nap! Minden, amitől féltem, egy pillanat alatt elszállt. Jó fej tanárok, jó fej osztálytársak!
Eddig a Leveleki Gárdonyi Gáza Általános Iskolába jártam, de ez a hely sokkal jobb volt. Nagyon megnyugodtam, és örültem, hogy a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos gimnázium 4/9.C osztályának tagja lehetek.
Összegzésképp!
Egy kisebb félelem mindig is volt bennem. Elsőnek hova, majd hogyan, később pedig, hogy biztos jó hely lesz-e? Ezekre mind megkaptam a választ.
Viszont arra a kis félelemre még nem kaptam, hogy vajon ez neked/nektek fog-e tetszeni. Remélem nem bántad meg, hogy itt maradtál. Ha nem, akkor várlak legközelebb is az Amici legújabb számában.
A további viszontlátásra!
Domokos Kristóf 4/9 C.