Több kutatás is beszámolt arról, hogy a Z generáció „leszerepelt” a Y generációval összevetett IQ teszteken. Mivel korábban még sosem történt ilyen (az állandó technikai fejlődéseknek köszönhetően), felmerülhet bennünk a kérdés, hogyha most járunk az eddigi technológiai csúcspontnál, akkor miért teljesítünk rosszabbul, mint az elődeink. Erre ad rövid választ sokak legfőbb szórakozási formája, a közösségi média, ugyanis ez mind az állandó „pörgetésnek” köszönhető, legalábbis sokan így hiszik. Tényleg igaz ez? Valóban butábbak vagyunk?
A Covid-19 által okozott világválságnak köszönhetően rengetegen kényszerültünk otthon maradni, sokunk akár két éven keresztül alig tette ki a lábát a házból. Amire visszatértünk a „való világba” többen elfeledkeztünk arról, mit is jelent az igazi társalgás és kommunikáció fogalma, hogyan is kell ezt csinálni. Mivel a Z generáció főbb része abban az időszakban még az iskolapadból került a puha ágyba és az online oktatásba az, időnk nagy részét ugyanúgy a tanulás tette ki. Ezzel szemben, a kinti játékidő, a csoportos sporttevékenységek és minden más olyan formája a társadalmi életnek, amely házon kívüliséget igényelt eltűnt. Az emberi kapcsolataink és ezáltal a szociális érzékenységünk is sérült, ezért is érezzük néhányan mai napig nehéznek a szemkontaktus tartását vagy a véleményük kinyilvánítását. Azt a napi több órás időperiódust, amit más emberek társaságában töltöttünk felváltotta az egyedüllét, olykor a magányosság érzése, és ezt ki kellett tölteni valamivel. Itt jött a közösségi média, amelyen megjelentek különféle táncok, kihívások, trendek, amelyek végrehajtásával egy közösség tagjának érezhettük magunkat. Találtunk olyan influenszereket, akik hozzánk hasonlónak tűntek és mivel mások is így tettek alkottunk magunknak egy olyan virtuális „közösséget”, amely soha nem vált valódivá. A közösségi médiás platformok fejlesztői rájöttek, hogy a figyelem fenntartása sokkal egyszerűbb a rövid tartalmak (short-form content) által, ezért rövid időn belül, mindössze pár hónap leforgása alatt minden felkapott applikáción belül megjelentek az ilyen tartalmat előnyben részesítő menüpontok és fülek. Ezek megjelenése szépen-lassan lerövidítette a figyelmi időtartalmunkat az azelőtti 2-3 percről mindössze 40 másodpercre, néhányunknál ennél kevesebbre.
A fő problémát az okozza, hogy az egymást követő videók egy mozdulatra („pörgetésre”) vannak az utánuk lévőtől és ha valami nem tetszik egy másodperc alatt tovább léphetünk. Minden továbbpörgetés előtt reagál a szervezet, ugyanis várja, hogy a következő videóban valami jó legyen, ami az agyunknak dopamin-löketet ad, ezáltal folyamatot addiktívvá teheti. A pár másodpercenkénti ingerek idővel átállítják az agyunkat a gyors ingerre optimalizált működésre. Mivel agyunk a gyors, sokszínű és nekünk tetsző videóktól folyamatosan új ingereket kap a munka, a tanulás vagy a hétköznapi feladatok kevésbé stimulálóak, ami megnehezíti azt, hogy figyelemelterelés nélkül, csak a dolgunkra fókuszálva végezzünk el feladatokat. Ha hasonlítani kellene valamihez, akkor a szerencsejáték-függőség lenne a legjobb példa, hiszen mindkettő dopamin-elven működik. Mivel az agyunk nem tudja mi vár minket (legyen az a következő rövid videónál vagy a következő sorsjegynél), abban reménykedik, hogy valami jót fog kapni, ez a reménykedés idézi elő azt a késztetést, hogy tovább pörgessünk vagy új sorsjegyet vegyünk. Az agyunk alkalmazkodott ahhoz a (jelenesetben virtuális) környezethez, amit nyújtottunk neki: azaz a közösségi médiához.
Teljesen jogos kérdések a következők: Ha a pandémia során mindenki otthon volt, akkor mégis miért mi vagyunk a „butuló” generáció? A többiekre ez nem hatott? A válasz röviden: de igen, mindenkire hatott, viszont mi fejlődési szempontból egy érzékeny életszakaszban voltunk. A legtöbben a serdülőkor kellős közepén vagy a fiatal felnőttkor elején jártunk amikor megtudtuk, hogy otthon kell maradni. A közösségi média miatt az agyunk átállt a gyors ingerekre, a multitaskingra és az időszak miatt növekedett (az eddig is magas) online eltöltött időtartam. Az éjszakába nyúló képernyő „bámulás” rontott az emberek alvásminőségén (ami magában 5-15 IQ pontveszteséget eredményezhet átmenetileg, valamint csökkenti a feldolgozási sebességet és az odafigyelő képességet), a társaság hiánya növelte a szorongást és a depressziós tünetek arányát. A szorongás rontotta a munkamemóriát, csökkentette a fókuszt és növelte a hibázást, ráadásul teszthelyzetben különösen erős hatása volt. A depresszió csökkentette a motivációt és lassította a gondolkodási sebességet.
A pandémia után a kutatók pár országban enyhe IQ-szint csökkenést mértek, valamint nőtt a szorongás és a depresszió aránya a fiataloknál. Az viszont nem bizonyított, hogy csak a pandémia hatásai okozták ezt. Habár a kognitív képességeink területén romlást mértek a pandémia után, ez sem jelenti azt, hogy „butábbak” lennénk az előttünk lévő generációnál. Erre bizonyítékot az ad, hogy sokaknál a látható hatások átmenetiek voltak és sokkal inkább teljesítménycsökkenés jellegűek, mintsem intelligencia-csökkenésre utalóak. Miután visszatért minden a normális kerékvágásba, ezek az értékek is javulni látszódtak.
A két generációt összevetve a legsúlyosabb esetben 6-7 pontos IQ-szint csökkenés figyelhető meg, amit Norvégiában mértek. Azonban több országban is voltak kognitív területenkénti eltérések, csökkenések (Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok), de van, ahol csak stagnálásról beszélünk (Dánia). Ennek nem feltétlenül csak a közösségi média az oka, közrejátszik a mentális egészség romlása, az oktatási változás (online oktatás formái), az olvasási szokások változásai (régebben nagyobb szerepet kaptak a könyvek és a mély olvasás, most többen olvassák a megjelent rövid posztokat), illetve a demográfiai és társadalmi tényezők is.
A kutatások nem azt mutatják, hogy butábbak vagyunk. Az agyunk csupán más körülményekhez igazodott.
Ezek is érdekelhetnek még:
- Butul a társadalom a közösségi médiától? (Egy Z generációs szemszögéből)
Több kutatás is beszámolt arról, hogy a Z generáció „leszerepelt” a Y generációval összevetett IQ teszteken. Mivel korábban még sosem történt ilyen (az állandó technikai fejlődéseknek köszönhetően), felmerülhet bennünk a kérdés, hogyha most járunk az eddigi technológiai csúcspontnál, akkor miért teljesítünk rosszabbul, mint az elődeink. Erre ad rövid választ sokakOlvasd tovább - A pörölycápa életmódja
A pörölycápa egy igen különleges cápafaj, sokak kedvence. Angolul a ,,Hammerhead shark” nevet kapta, mert jellegzetes kalapács formájú az állat feje. Szemei feje két oldalán, külön-külön helyezkednek el, így 360°-os látást biztosítanak a fajnak, ez által jobban tud vadászni. A cikkben részletesebb bemutatásra kerül a pörölycápa.Olvasd tovább - Aranyárban a memória – az AI miatt drágul minden?
Az utóbbi hónapokban egyre többen vették észre, hogy a számítógépes alkatrészek árai jóval megemelkedtek… De vajon mi állhat emögött és ez mégis milyen hatással van a felhasználókra?Olvasd tovább - Érzékenyítés az iskolánkban- Klíma Freskó
A fenntarthatósági Erasmus+ projekt keretében a 9.B osztály néhány tanulója részt vett a Michelin által a ’Klíma Freskó” érzékenyítő játékon. A foglalkozás célja volt, hogy interaktívan és élvezhetően tanulják meg a gyerekek a klímaváltozás tudományos alapjait.Olvasd tovább - UNIverZOOM program – Kísérletezz velünk!
Az elmúlt tanév végén és az új tanév elején izgalmas élményben volt részünk: bekapcsolódhattunk az UNIverZOOM – Kísérletezz velünk! programba, melynek során egyedülálló lehetőség nyílt arra, hogy iskolánk 23 tanulója közvetlen kapcsolatba kerülhessen az űrkutatással és a tudomány élményével.Olvasd tovább