Az első tavaszi napsugár köszön be az ablakodon. Megjelenik a remény. Hallgatod a madarak hangját. Valaki hív.
Lélegezz mélyeket! Ne tétovázz! Nézz fel és indulj! A tekinteteden múlik minden: a kiválasztott út, a helyes irány. A tekinteteden múlik a cél. Elindulsz. A kezed üres, nem viszel magaddal semmit. A várost magad mögött hagyod. Zöldellő dombok és a kéklő ég kísér utadon. Kitárul előtted a természet, kitágul a tér. Rácsodálkozol a teremtett világ szépségére. Valaki törődik velem?

Megállsz egy tó partján. A vize tükörsima, észreveszed benne az arcodat: fáradt és gondok terhelik. Gondolataid kusza összevisszaságban követik egymást. A nevedet hallod. Ne félj! Bátorságot kapsz és elindulsz tovább. A füves rét végtelen. Hegyek-völgyek puha, takarója. Nyugalmat áraszt. Örömöt érzel. Megérkeztem?
Mintha valaki ott ülne a távolban. Lassan közeledni kezdek felé. Jobbjával báránykát simogat, mellette pásztorbot hever. A tekintete is kirajzolódik. Szelíd szemével néz az előtte ülő jószágra. Subája a halvány lila virágokat érinti. Ölében egy másik bárányt tart. Gondosan öleli, óvja, védi. Az ismert mondatok megelevenednek.
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget…”. A pillanat magával ragad. A látvány betölt: átjárja szívemet és gondolataimat. Néma mozdulatlanságomban a Pásztor hangját hallom. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
Már csak néhány lépés választ el tőle. Botorkálok. A lépteim bizonytalanok, de ő újra megszólít. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (…) Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik…” Nem tétovázom tovább. A göröngyös út egyszerre kisimul. Bizonytalanságom a múltba veszett.
Hazaértem. Ő engem, a világban elveszett bárányt is megtalált. A szívem csordultig megtelik hálával és békességgel. Mostantól új élet vár. Engedem, hogy ő vezessen utamon. Tőle kérek erőt és türelmet. Rá bízom a jövőmet, mert hiszem hogy nála biztonságban vagyok. Megvigasztal, subájával betakar, kegyelme bőséggel árad rám.
„Bizony jóságod és szereteted kísér életem minden napján,
és az Úr házában lakom
egész életemben.”
/Zsolt.23,6/
Bozorády Ildikó
iskolalelkész
Ezek is érdekelhetnek még:
- Önismeret, mesterséges intelligencia, egyetemek: ilyen volt a pályaorientációs napunkÖnismereti órák, előadások és felsőoktatási intézmények bemutatkozásai is segítették a diákokat a pályaválasztásban 2026. november 12-én, csütörtökön. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium minden évfolyama a továbbtanulásra fókuszált ezen a napon.Olvasd tovább
- Áldással az őszi szünetre: csendesnap, zenés áhítat és kilencedikesek avatása a 240 éves NagytemplombanA hagyományos őszi csendesnapot október 22-én, az őszi szünet előtti utolsó tanítási napon rendezte meg iskolánk, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium. Ez az alkalom a lelki elcsendesedés mellett egyben összetett, ünnepi program is volt: a diákok és tanárok megemlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharcról egy emlékműsor keretében, valamint sorOlvasd tovább
- A megállított idő bűvöletében – Krúdy Gyulára emlékezett a Kossuth GimnáziumKrúdy Gyula születésnapján, október 16-án ismét feléledt a több évtizedes hagyomány a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban. Iskolánk egykori illusztris diákjára, a magyar próza mesterére méltó programsorozattal emlékeztünk a hagyományos Krúdy-napon.Olvasd tovább
- Két nap, amikor kitárultak a kapukHatalmas volt az érdeklődés a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium nyílt napain, szeptember 22-én és 23-án. Zsúfolásig telt a díszterem, mintegy 400 diák jött el hozzánk, hogy átélje a kossuthos életérzést.Olvasd tovább
- Tisztelet a hősöknek! – Városi megemlékezés az aradi vértanúkrólLerótták kegyeletüket a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium diákjai október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján az 1848–49-es szabadságharc hősei előtt.Olvasd tovább





