Az első tavaszi napsugár köszön be az ablakodon. Megjelenik a remény. Hallgatod a madarak hangját. Valaki hív.
Lélegezz mélyeket! Ne tétovázz! Nézz fel és indulj! A tekinteteden múlik minden: a kiválasztott út, a helyes irány. A tekinteteden múlik a cél. Elindulsz. A kezed üres, nem viszel magaddal semmit. A várost magad mögött hagyod. Zöldellő dombok és a kéklő ég kísér utadon. Kitárul előtted a természet, kitágul a tér. Rácsodálkozol a teremtett világ szépségére. Valaki törődik velem?
Megállsz egy tó partján. A vize tükörsima, észreveszed benne az arcodat: fáradt és gondok terhelik. Gondolataid kusza összevisszaságban követik egymást. A nevedet hallod. Ne félj! Bátorságot kapsz és elindulsz tovább. A füves rét végtelen. Hegyek-völgyek puha, takarója. Nyugalmat áraszt. Örömöt érzel. Megérkeztem?
Mintha valaki ott ülne a távolban. Lassan közeledni kezdek felé. Jobbjával báránykát simogat, mellette pásztorbot hever. A tekintete is kirajzolódik. Szelíd szemével néz az előtte ülő jószágra. Subája a halvány lila virágokat érinti. Ölében egy másik bárányt tart. Gondosan öleli, óvja, védi. Az ismert mondatok megelevenednek.
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget…”. A pillanat magával ragad. A látvány betölt: átjárja szívemet és gondolataimat. Néma mozdulatlanságomban a Pásztor hangját hallom. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
Már csak néhány lépés választ el tőle. Botorkálok. A lépteim bizonytalanok, de ő újra megszólít. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (…) Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik…” Nem tétovázom tovább. A göröngyös út egyszerre kisimul. Bizonytalanságom a múltba veszett.
Hazaértem. Ő engem, a világban elveszett bárányt is megtalált. A szívem csordultig megtelik hálával és békességgel. Mostantól új élet vár. Engedem, hogy ő vezessen utamon. Tőle kérek erőt és türelmet. Rá bízom a jövőmet, mert hiszem hogy nála biztonságban vagyok. Megvigasztal, subájával betakar, kegyelme bőséggel árad rám.
„Bizony jóságod és szereteted kísér életem minden napján,
és az Úr házában lakom
egész életemben.”
/Zsolt.23,6/
Bozorády Ildikó
iskolalelkész
Ezek is érdekelhetnek még:
- Önkéntes munka Iserlohn városában
A nyár folyamán Nyíregyháza testvérvárosában, Iserlohn városában önkénteskedtünk, hogy megerősítsük az ifjúsági kapcsolatot a két település között. Az evangélikus tábor programjai A Gyűrűk ura története alapján kerültek megalkotásra, ahol négyen vettünk részt, mint magyar delegáció.Olvasd tovább - 30 Éve újraA Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumot 1806-ban alapították. Ebben a tanévben ünnepeljük, hogy 30 évvel ezelőtt újra a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásába került iskolánk. Ebből az alkalomból kérdeztük jelenkori és régi diákjainkat az alma máter múltjáról, jelenéről.Olvasd tovább
- Mindig úton vagyunk!
Mindig úton vagyunk! A Nyíregyházi Diák-polgármesteri Iroda fiataljaiként, többek között kossuthos diákokként képviseltük január 22. és 28. között Rzeszów városában Nyíregyházát. A Nemzetközi Projektek Szövetsége („INPRO”) szervezte ezt az Erasmus+ programot, ahol a közel 30 résztvevős csapattal kommunikációnk fejlesztésévelfoglalkoztunk a hét folyamán.Olvasd tovább - Továbbjutott a Kossuthos e-sport csapat a döntőbe
Február 9-10. között megrendezésre a került a nyíregyházi gimnáziumok közötti League of Legends e-sport verseny előválogatója. A mérkőzés a Leonardo Média Akadémia Gimnázium, Szakgimnázium és Általános Iskolában került megrendezésre a Zero2Hero e-sport akadémia szervezésében. Az előválogatón öt iskola vett részt.Olvasd tovább - Domokos Kristófot kérdeztük a Neumann-kupáról
„Most értékesebb a bölcsesség az igazsággyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság” 2022. 10. 19-én megrendezésre került a Neumann János Informatikai Kupa, amelyről Domokos Kristóf adott nekünk interjút.Olvasd tovább