Az első tavaszi napsugár köszön be az ablakodon. Megjelenik a remény. Hallgatod a madarak hangját. Valaki hív.
Lélegezz mélyeket! Ne tétovázz! Nézz fel és indulj! A tekinteteden múlik minden: a kiválasztott út, a helyes irány. A tekinteteden múlik a cél. Elindulsz. A kezed üres, nem viszel magaddal semmit. A várost magad mögött hagyod. Zöldellő dombok és a kéklő ég kísér utadon. Kitárul előtted a természet, kitágul a tér. Rácsodálkozol a teremtett világ szépségére. Valaki törődik velem?
Megállsz egy tó partján. A vize tükörsima, észreveszed benne az arcodat: fáradt és gondok terhelik. Gondolataid kusza összevisszaságban követik egymást. A nevedet hallod. Ne félj! Bátorságot kapsz és elindulsz tovább. A füves rét végtelen. Hegyek-völgyek puha, takarója. Nyugalmat áraszt. Örömöt érzel. Megérkeztem?
Mintha valaki ott ülne a távolban. Lassan közeledni kezdek felé. Jobbjával báránykát simogat, mellette pásztorbot hever. A tekintete is kirajzolódik. Szelíd szemével néz az előtte ülő jószágra. Subája a halvány lila virágokat érinti. Ölében egy másik bárányt tart. Gondosan öleli, óvja, védi. Az ismert mondatok megelevenednek.
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget…”. A pillanat magával ragad. A látvány betölt: átjárja szívemet és gondolataimat. Néma mozdulatlanságomban a Pásztor hangját hallom. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
Már csak néhány lépés választ el tőle. Botorkálok. A lépteim bizonytalanok, de ő újra megszólít. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (…) Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik…” Nem tétovázom tovább. A göröngyös út egyszerre kisimul. Bizonytalanságom a múltba veszett.
Hazaértem. Ő engem, a világban elveszett bárányt is megtalált. A szívem csordultig megtelik hálával és békességgel. Mostantól új élet vár. Engedem, hogy ő vezessen utamon. Tőle kérek erőt és türelmet. Rá bízom a jövőmet, mert hiszem hogy nála biztonságban vagyok. Megvigasztal, subájával betakar, kegyelme bőséggel árad rám.
„Bizony jóságod és szereteted kísér életem minden napján,
és az Úr házában lakom
egész életemben.”
/Zsolt.23,6/
Bozorády Ildikó
iskolalelkész
Ezek is érdekelhetnek még:
- „Kossuthos levelezős verseny”
Február 3-án csaknem 300 diák részvételével zajlott le a „Kossuthos levelezős verseny”, melyen a megye 7. és 8. osztályos diákjai vettek részt. Az 56 iskola diákjai 9 tantárgyból mérhették össze tudásukat, a legjobbakat oklevéllel és könyvvásárlási utalvánnyal jutalmaztuk.Continue Reading - Cantemus kórus
Tehetséges diákjaink: Gulyás Zsófia (4/12.A) és Kovács Mikolt (4/11.C) a Nyíregyházi Cantemus Kórus a XIV. Cantemus Nemzetközi Kórusfesztiválhoz kapcsolódó mesterkurzus nyitányaként jótékonysági hangversenyt rendezett, melynek bevételét a Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata polgármesterének javaslata és kérése szerint a városban tanuló, tehetséges diákok számára ajánlották fel.Continue Reading - Jótékonysági vásár a Kossuthban
Iskolánk szép hagyománya, hogy az adventi időszakban jótékonysági vásárt szervez, melynek kedvezményezettjei azok a kossuthos diákok, akik nehezebb anyagi körülmények között várják az ünnepeket.Continue Reading - Utazás az Erasmus+-szal
Az Erasmus+ Verschiedene Kulturen-Gemeinsame Identität program keretében hat diákból és két tanárból álló csoportunk 2022. december 4-től 10-ig Romániában, Szatmárnémetiben töltött egy hetet a Johann Ettinger Német Líceumban.Continue Reading - Gyertyagyújtás Nyíregyházán
Városunk főterén evangélikus oktatási intézményeink óvodásai és diákjai szolgáltak a hagyományos ádventi gyertyagyújtás első alkalmán. A Túróczy Zoltán Evangélikus Óvoda és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, valamint a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium képviseletében közel 60 diák készült, hogy az ádventi időszak kezdetén Isten szeretetének üzenetét hirdesse.Continue Reading