Az első tavaszi napsugár köszön be az ablakodon. Megjelenik a remény. Hallgatod a madarak hangját. Valaki hív.
Lélegezz mélyeket! Ne tétovázz! Nézz fel és indulj! A tekinteteden múlik minden: a kiválasztott út, a helyes irány. A tekinteteden múlik a cél. Elindulsz. A kezed üres, nem viszel magaddal semmit. A várost magad mögött hagyod. Zöldellő dombok és a kéklő ég kísér utadon. Kitárul előtted a természet, kitágul a tér. Rácsodálkozol a teremtett világ szépségére. Valaki törődik velem?
Megállsz egy tó partján. A vize tükörsima, észreveszed benne az arcodat: fáradt és gondok terhelik. Gondolataid kusza összevisszaságban követik egymást. A nevedet hallod. Ne félj! Bátorságot kapsz és elindulsz tovább. A füves rét végtelen. Hegyek-völgyek puha, takarója. Nyugalmat áraszt. Örömöt érzel. Megérkeztem?
Mintha valaki ott ülne a távolban. Lassan közeledni kezdek felé. Jobbjával báránykát simogat, mellette pásztorbot hever. A tekintete is kirajzolódik. Szelíd szemével néz az előtte ülő jószágra. Subája a halvány lila virágokat érinti. Ölében egy másik bárányt tart. Gondosan öleli, óvja, védi. Az ismert mondatok megelevenednek.
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget…”. A pillanat magával ragad. A látvány betölt: átjárja szívemet és gondolataimat. Néma mozdulatlanságomban a Pásztor hangját hallom. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
Már csak néhány lépés választ el tőle. Botorkálok. A lépteim bizonytalanok, de ő újra megszólít. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (…) Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik…” Nem tétovázom tovább. A göröngyös út egyszerre kisimul. Bizonytalanságom a múltba veszett.
Hazaértem. Ő engem, a világban elveszett bárányt is megtalált. A szívem csordultig megtelik hálával és békességgel. Mostantól új élet vár. Engedem, hogy ő vezessen utamon. Tőle kérek erőt és türelmet. Rá bízom a jövőmet, mert hiszem hogy nála biztonságban vagyok. Megvigasztal, subájával betakar, kegyelme bőséggel árad rám.
„Bizony jóságod és szereteted kísér életem minden napján,
és az Úr házában lakom
egész életemben.”
/Zsolt.23,6/
Bozorády Ildikó
iskolalelkész
Ezek is érdekelhetnek még:
- Spanyolországban jártunk
2022. április 19. és 25. között, iskolánk 4 diákja, Buhály Csenge (9.c), Murnyák Virág, (9.c) Nagyváti Bence (8/11.), Huszár Medárd (8/11.) és két tanára Bányai Györgyi és Haraszti Adél, ellátogatott Spanyolországba az Erasmus program keretén belül.Olvasd tovább - „Az Úr érkezése” országos ökumenikus szavalóverseny
2022. április 8-án huszonnyolcadik alkalommal rendezte meg a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium az egykori igazgatója, dr. Bánszki István által indított országos szavalóversenyt.Olvasd tovább - Erasmus+ találkozó Németországban
2022. április 4-8., Plön Iskolánk hat diákja és négy tanára a „Schools joining up for Communities of Peace – Iskolák a békéért” elnevezésű Erasmus+ projekt keretében öt napot töltött el a németországi Plönben. A program 2019-ben indult, de a világjárvány miatt ez volt az első alkalom, amikor az ír, német, szlovák és magyarOlvasd tovább - Interjú Túrmezei Erzsébetről
Nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy Túrmezei Erzsébet közeli rokona, a keresztlánya Nyíregyháza közelében él. Magna Mária vállalta, hogy telefonos interjút készítsünk vele, és felidézze a költőnőhöz fűződő emlékeit.Olvasd tovább - Diákévek tanárszemmel – Interjú Somoskői Dénessel
Szüleinktől, nagyszüleinktől sokat hallhatjuk, hogy milyen is volt az iskola az ő gyerekkorukban. Van, aki úgy véli, a mostani nehezebb, van, aki azt vallja, hogy könnyebb. Valós összehasonlítást viszont nem tudnak adni a mai és akkori iskolarendszerről, hiszen ők csak külsősként szemlélhetik a mostanit. De hogyan is látják ezt aOlvasd tovább