Április 3-án reggel 8-kor nyakunkba vettük az országot és kitűztük célul Győrt, ahol immár több évtizede megrendezik a hagyományos, Péterfy kispályás labdarúgó kupát (halkan jegyzem meg, hogy tavaly megnyertük, ha esetleg valaki lemaradt volna erről a cseppet sem elhanyagolható információról). Az elit alakulat az alábbi nevekből állt:
- Gáti Árpád
- Jakab Nándor („JAKI”)
- Medve István („PITYU”)
- Misánszki István („MISA or Edgar”)
- Sipos Lajos Milán („LALI”)
- Sitku Tibor („Ronaldo”)
- Szilágyi Botond („HOKI”)
- Mátyási Péter
Továbbá a jól bevált, elnyűhetetlen KIT manager, Pethő Károly tanár úr.
Út közben a kultúra oltárán is áldoztunk, mivel nagyon jól haladtunk az úton, lehetőségünk nyílt a tatai vár megtekintésére, egy rövid Öreg-tavi sétával összefűzve, majd robogtunk tovább a Kisalföld fővárosába. Érkezés után elfoglaltuk a szállást, majd egy rövid csendespihenő után belebújtunk a jelmezbe és egy kellemes átmozgató foglalkozást tartottunk a másnapi rendezvény helyszínén. A munka végeztével zuhany és vacsora várt ránk, melyet Pethő tanár úr az immár tradícióvá avanzsált Peti’s Döner Kebap & Sandwichbe intézett a csapatnak. Fenséges lakománk után még egy gyors vásárlás fért bele, majd az esti program újra kötetlen volt. Ebbe belefért a telefonok molesztálása, de szellemi vetélkedő is, a Honfoglaló kvízjátékban például engem is kóstolgattak, s két szerencsétlen kör után Szilágyi Botond és Sitku Tibor párosán sikerült elégtételt vennem. Másoknak nyilván nem, de nekem igenis meglepő volt, hogy a tájékozottságuk mennyire szerteágazó (méghogy minden focista tudatlan… a nevükben is kikérem magamnak). A revans után nyugovóra tértünk. Ki többet, ki kevesebbet aludt, Misa intézett egy korai ébresztőt másnap reggel 6-kor, amire a fiúk elmondása alapján mindenki felkelt, kivéve az, aki beállította.
Mire a galeri magához tért, a KIT manager már tálcán szállította a reggelihez valót, így lényegében majdhogynem ágyban tudtak reggelizni a suhancok. Ez ám az ellátás! A szobájukban, mintha bomba robbant volna. Aki lépett már be tini szobájába, az sejtheti, miről is beszélek. Na de indulásra pacekba vágták a szálláshelyet és indulhattunk a pályára.
Pethő tanár úrral elmentünk a technikai értekezletre, a fiúk pedig elkezdtek melegíteni addig. Az eligazítás során kiderült, hogy kivel mikor játszunk, pontosítottuk a felmerülő szabálybeli kérdéseket, aztán nyargaltunk a műfűre, hogy belevágjunk az idei kalandba.
Szikrázó napsütés, kellemes 20 fokos meleg volt, ideális labdarúgó idő.
A sorban a második meccs volt a mi elsőnk, az Evangélikus Koli ellen kellett helytállnunk. Mondhatom, sikerült, méghozzá 5:0 arányban, fölényesen diadalmaskodtunk egy igen szimpatikus, sportszerű csapat ellen. Gólszerzőink: Sitku Tibor, Gáti Árpád, Hoki, Jaki, Lali (by Sitku Tibor).
A következő összecsapásra majd egy órát vártunk, amit a budapesti Sztelho ellen vívtunk. Sokkal kiélezettebb, keményebb küzdelemben volt részünk, a meccs végefelé egy szép kombináció végén „Hoki” sikeres csel után lőtt a kapuba, beállítva az 1:0 végeredményt.
A harmadik csatára a hazai csapat ellen került sor, szintén egyórás szünetet követően. Itt „Pityu” villant, s szerezte meg a győztes gólt egy részünkről gyengébb meccsen.
Az utolsó ligakörbeli ellenfelünk a favoritnak számító Fasori Gimnázium volt. Taktikus játékunknak köszönhetően 0:0 döntetlent értünk el, amivel így az összesített második helyen álltunk az egyenes kieséses szakasz előtt, csupán eggyel rosszabb gólkülönbségünk miatt.
A legjobb 4 közé jutásért a Kőszeg ellen meccseltünk, s a találkozó vége előtt kb. 5 perccel úgy tűnt, hogy ez lesz az idei végállomás számunkra, mivel ekkor szerezte meg ellenfelünk a vezetést. Nem úgy van az- gondolta „Pityu”-, aki a hátralévő időben kétszer is beköszönt a kőszegiek hálóőrének, megfordítva az állást és beállítva a végeredményt. Ezzel a győzelemmel az is együtt járt, hogy a csoportban éles meccsen legyőzött Sztelho ellen játszottunk a döntőbejutásért.
Ekkorra azért már eléggé fáradtan, de sikerre éhesen vártuk a soron következőt. Ha őszinték akarunk lenni, akkor a meccsen erősen dominált és jobbára a kapunkhoz szegezett minket a Sztelho, ám a Kossuth-retesz most is kiválóan teljesített, és kapott gól nélkül zártunk, így jöhettek a büntetők.
Volt időszak az elmúlt években, amikor sorra mi nyertük az effajta párbajokat, most sajnos fordult a kocka, egésznapos menetelésünkben végül itt elvéreztünk, s ezzel a harmadik helyért küzdhettünk, mint utólag kiderült, az általunk favoritnak tartott Fasor ellen, mivel büntetőkkel őket is megállította a soproni Berzsenyi. Így hát a várokozásokkal ellentétben a két-mások által is legütőképesebbnek vélt csapat a bronzéremért mérkőzött, míg két, nem kevésbé jó, talán kicsit alábecsült csapat, szerzett joguknál fogva játszott a Péterfy Kupáért.
Elég is az hozzá, hogy itt már se erőm, se kedvem nem volt játszani, ráadásul épp a meccs előtt sikerült ebédelnünk, olyan három óra körül, de a büszkeség, a foci iránti szenvedély és Szilágyi Boti kisebb izomsérülése mégis belekényszerített egy 6-8 perces epizódszerepbe. Merthogy ez egy olyan torna, ahol egy tanár is játszhat a diákokkal. Ahogy mondani szokták, küzdöttünk, mint disznó a jégen, de az ellenfél tudta érvényesíteni akaratát, a legvégén „Pityu” tudott szépítő találatot szerezni, így 2:1 arányban elveszítettük idei utolsó tétmérkőzésünket Győrben, és a negyedik helyen zártuk a tornát.
Szépségtapaszként azért megjegyezném, hogy a nyíregyházi „Ronaldo” visszavonulását már nagyon várták, s mikor közöltem, hogy jelen állás szerint a következő évben már nem tart velünk, nagy megkönnyebbülést láttam ellenfeleink arcán.
Továbbá nem elhanyagolható tény és büszkeséggel tölt el, hogy a Legsportszerűbb csapat díját sikerült kiérdemelnünk, ami azért mégiscsak valami. Valóban végig sportszerűen, hatalmas küzdéssel, összetartással, ellentmondást nem tűrően játszott a csapat, és talán Medve Pistin kívül-akit góljai miatt mindenképp ki kell emelnünk-, nem tudott senki kiemelkedő teljesítményt nyújtani, de csapatként így is a zeniten voltunk, s meggyőződésem, hogy ez sokkal többet ér, mint egy-egy kiugróan jó egyéni játék.
Az eredményhirdetést követően zuhany, pakolás és „irány Surány”. Egy laza 4,5 órás út keleti irányba, kisebb kerülőkkel a torlódások és a kalóriabevitel okán és haza is értünk. Újabb kvízjátékokkal, mély- és kevésbé mély beszélgetésekkel tarkítottuk az utat, a lestrapált csikók közül többen ki is dőltek hosszabb-rövidebb időre.
Vasárnap délután ülök a gép előtt és elevenítem fel az eseményhez kapcsolódó emlékeket, élményeket, s egy érzés kavarog bennem: már megint – és minden évben kirepülnek olyan játékosok a kezeim alól, akikkel minden együtt, főként, de nem kizárólag a focival töltött idő értékes emlék számomra. Elcsépelten hangozhat, de tényleg olyan szintű kapcsolódást érzek velük, ami igazán ritkaságszámba megy manapság. Jóhumorú, vagány, talpraesett, életrevaló kölykök, akikkel bármikor szívesen múlatja az ember az időt.
Két csapattagunk számára viszont ez volt az utolsó focitorna a Kossuth színeiben, de remélem, hogy örök emlékeket és hosszan tartó barátságokat sikerült nekik is szerezni a velünk töltött évek alatt. Azt kívánom nekik, hogy találják meg az útjukat, ne felejtsék el a közös élményeket, és hogy honnan jöttek, mozogjanak élethosszig, és olykor látogassák meg Alma Materüket, tanáraikat.
Ezúton köszönjük az iskolavezetés és a DSE támogatását, hogy idén is létrejöhetett utazásunk az Evangélikus BL-re, Győrbe, Pethő Károlynak a szervezést és az utazás lebonyolítását és a résztvevő tanulóknak, hogy ismét együtt öregbíthettük iskolánk hírnevét.
Büszke vagyok rátok, bohócok 
!
Mi pedig büszkék vagyunk Mátyási Péter tanár úrra a felkészítésért, a sportszerű csapat kineveléséért és az élménybeszámolóért!
Mátyási Péter
Ezek is érdekelhetnek még:
- Kisalföldi fociturné- elbeszélő költemény(?) Mátyási Péter tollából
Április 3-án reggel 8-kor nyakunkba vettük az országot és kitűztük célul Győrt, ahol immár több évtizede megrendezik a hagyományos, Péterfy kispályás labdarúgó kupát (halkan jegyzem meg, hogy tavaly megnyertük, ha esetleg valaki lemaradt volna erről a cseppet sem elhanyagolható információról). Az elit alakulat az alábbi nevekből állt: Továbbá a jólOlvasd tovább - Fair Play Kupa megyei döntő
A tegnapi megterhelő nap után ma ismét hatalmas kihívás várt ránk, hiszen megrendezték a Fair Play Kupa megyei döntő, ahol a lányok két csoportban mérkőztek meg egymással.Olvasd tovább - A kerékpározás, mint a szabadság szimbóluma
“A bicikli a tökéletes sebesség: elég gyors ahhoz, hogy haladj, de elég lassú ahhoz, hogy észre vedd a világ szépségét. “ – Anonymus Olvasd tovább - A sport és a tanulás összhangja
Találd meg a helyes arányt! A sport és a tanulás kapcsolata igenis fontos. A két tevékenység elősegítik egymást. Több kutatás is kimutatta már, hogy jótékony hatással bír a sport a tanulásra és ez visszafelé is így van. Bár igen nehéz lehet őket összehangolni, a kulcs az időbeosztáson van. Ugyanis, haOlvasd tovább - A sport fontossága az életben
A mozgás különösen fontos egészségünk megőrzéséhez és az elhízások, betegségek elkerüléséhez. A mozgás fontossága egyenlő értékű a táplálkozás fontosságával és elengedhetetlen segítség a csont és az izomzat, sőt mi több az idegrendszer fejlődéséhez. Főleg a növekedésben lévő gyerekeknél. Emellett aki űz bármilyen aktív sportot az mentális és fizikális előnyben vanOlvasd tovább