„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.”

A II. világháború utáni kommunista terror, a szovjet mintára működő államgépezet egy olyan rendszert épített ki, ami félelemre épült. Egy olyan rendszert, ahol mindenkinek kétszer is meg kellett gondolnia, hogy kivel, miről beszél, hogy kinek mit mond, mert elég volt egyetlen meggondolatlan kijelentés, hogy éjjel megjelenjen az a bizonyos rettegett, fekete autó.

Míg a mozik híradói a szocializmust építő sztahanovistákról zengtek hamis ódákat, addig embereket hurcoltak el bírósági végzés nélkül – bárkit, bármiért bebörtönözhettek, megkínozhattak, és az emberek hétköznapi életét még keserűbbé tette a kötelező beszolgáltatás, a padlássöprés, a kitelepítés.

 „Éltünk vágyakozásban az enyhület után, de szomjúságunkban itthon a hazugság italát nyújtották nekünk, a világ pedig kotyvasztott főzetekkel kábított minket – emlékezett vissza Tamási Áron.

Minden diktatúra legfontosabb eszköze a terror, a megfélemlítés, a zsarnok csak így képes fenntartani a hatalmát, de ebben rejlik minden diktatúra végzete is: abban a pillanatban, amikor a félelem megszűnik, kártyavárként omlik össze.

1956-ban megszűnt a félelem. Márai Sándor szavaival élve „Meghasadt az égbolt, mert egy nép azt mondta, elég volt!”. Egyszerre dobbant minden magyar szíve, és ebbe beleremegett az egész rendszer.

A forradalmat ugyan vérbe fojtották, a szabadságért küzdő hősöket jeltelen sírokba, arccal a föld felé fordítva, összekötözve hantolták el, de a forradalom bukásában is győzelmet aratott.

A barbár megtorlás nem volt képes sárba tiporni 56 szellemiségét, a valódi győzelem utólag született: már nem lehetett visszatérni a forradalom előtti időkhöz, a forradalom egyszerűen megkerülhetetlenné vált, hiába hazudtak róla később bármit is. 56 halálos sebet ütött a diktatúrán, még ha ezt akkor nem is érezte. Az emberség, a szabadság mégiscsak felülkerekedett.

Ránk, pedagógusokra komoly feladat hárul: meg kell ismertetnünk 56 hőseinek történetét, nem szabad engednünk, hogy feledésbe merüljön az áldozatuk, mert a diákjaink csak így érthetik meg, hogy mekkora kincs a szabadság. Meg kell tanítanunk nekik Bibó István szavait: „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” Később az ő feladatuk lesz, hogy megtanítsák majd gyermekeiknek: a szabadságot nem adják ingyen, és minden egyes nap, újra és újra meg kell küzdeni érte.

Siska Péter
tanár

Ezek is érdekelhetnek még:

  • Riport egy 12.-es diákkal
    Riportot készítettünk iskolánk egyik végzős diákjával, Tóth Kristóffal. Kérdéseket tettünk fel az iskolával és a tanulással kapcsolatban.Continue Reading
  • 13. Szélrózsa találkozó
    A kétévente megrendezendő evangélikus ifjúsági találkozó helyszíne idén Gyula volt, július 13. és 17. között. Iskolánk énekkarával a nyitó napon mi is szolgálhattunk, és emellett sokféle programokat szerveztek számunkra.Continue Reading
  • Kilencedikesként a Kossuthban
    A tanév elején megkérdeztünk egy kilencedikes diákot, milyen benyomásai vannak néhány hét elteltével iskolánkról.Continue Reading
  • Diákévek tanárszemmel 2. – Interjú Kerekes Rita tanárnővel
    A tavalyi évben új énektanárt ismerhettünk meg, Kerekes Rita tanárnő személyében, aki nem mellesleg a Zenei Intézetben mesteroktató és a Cantemus Kórus tagja. Az óráin elhangzott elgondolkodtató beszélgetések ösztönöztek arra, hogy őt kérjem fel az interjúsorozat következő interjúalanyának, ő pedig készséggel megosztotta velünk iskolás emlékeit és a véleményét pár igazánContinue Reading
  • Spanyolországban jártunk
    2022. április 19. és 25. között, iskolánk 4 diákja, Buhály Csenge (9.c), Murnyák Virág, (9.c) Nagyváti Bence (8/11.), Huszár Medárd (8/11.) és két tanára Bányai Györgyi és Haraszti Adél, ellátogatott Spanyolországba az Erasmus program keretén belül.Continue Reading

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .