Az első tavaszi napsugár köszön be az ablakodon. Megjelenik a remény. Hallgatod a madarak hangját. Valaki hív.
Lélegezz mélyeket! Ne tétovázz! Nézz fel és indulj! A tekinteteden múlik minden: a kiválasztott út, a helyes irány. A tekinteteden múlik a cél. Elindulsz. A kezed üres, nem viszel magaddal semmit. A várost magad mögött hagyod. Zöldellő dombok és a kéklő ég kísér utadon. Kitárul előtted a természet, kitágul a tér. Rácsodálkozol a teremtett világ szépségére. Valaki törődik velem?
Megállsz egy tó partján. A vize tükörsima, észreveszed benne az arcodat: fáradt és gondok terhelik. Gondolataid kusza összevisszaságban követik egymást. A nevedet hallod. Ne félj! Bátorságot kapsz és elindulsz tovább. A füves rét végtelen. Hegyek-völgyek puha, takarója. Nyugalmat áraszt. Örömöt érzel. Megérkeztem?
Mintha valaki ott ülne a távolban. Lassan közeledni kezdek felé. Jobbjával báránykát simogat, mellette pásztorbot hever. A tekintete is kirajzolódik. Szelíd szemével néz az előtte ülő jószágra. Subája a halvány lila virágokat érinti. Ölében egy másik bárányt tart. Gondosan öleli, óvja, védi. Az ismert mondatok megelevenednek.
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget…”. A pillanat magával ragad. A látvány betölt: átjárja szívemet és gondolataimat. Néma mozdulatlanságomban a Pásztor hangját hallom. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
Már csak néhány lépés választ el tőle. Botorkálok. A lépteim bizonytalanok, de ő újra megszólít. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (…) Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik…” Nem tétovázom tovább. A göröngyös út egyszerre kisimul. Bizonytalanságom a múltba veszett.
Hazaértem. Ő engem, a világban elveszett bárányt is megtalált. A szívem csordultig megtelik hálával és békességgel. Mostantól új élet vár. Engedem, hogy ő vezessen utamon. Tőle kérek erőt és türelmet. Rá bízom a jövőmet, mert hiszem hogy nála biztonságban vagyok. Megvigasztal, subájával betakar, kegyelme bőséggel árad rám.
„Bizony jóságod és szereteted kísér életem minden napján,
és az Úr házában lakom
egész életemben.”
/Zsolt.23,6/
Bozorády Ildikó
iskolalelkész
Ezek is érdekelhetnek még:
- Erasmus+ program: egy felejthetetlen hét Bretagne-ban
Iskolánk 13 diákja és két kísérő tanára 2025. november 9–16. között Franciaország nyugati részébe, Bretagne tartományba utazott Erasmus+ mobilitás keretében. Vendéglátónk a lesneveni Saint-François Notre-Dame intézmény volt, amely nagy szeretettel fogadott bennünket, és gazdag programmal készült a látogatásunkra.Olvasd tovább - Egy nap a debreceni Bűvösvölgyben
2025.10.08-án a 10.c média-informatika tagozatos osztály ellátogatott a Bűvösvölgybe Debrecenbe. Megérkezésünk után négy csapatra osztottak minket (kék, zöld, narancs, piros). Mindegyik csapat más-más feladatokat próbálhatott ki egyidőben a média világából.Olvasd tovább - Neumann János Informatika Kupa
A Neumann János Informatikai Kupa sokszínű országos verseny, amelyet evangélikus iskolák csapatai számára rendeznek meg azzal a céllal, hogy fejlesszék az informatikai kompetenciát, a csapatmunkát és támogassák a tehetséges diákokat.Olvasd tovább - Népmesei élmény az óvodásoknak
A Népmese Világnapja alkalmából osztálytársaimmal ellátogattunk a Nyíregyházi Túróczy Zoltán Evangélikus Óvodába.Olvasd tovább - Kulisszatitkok a Nyíregyházi Állatparkban!
A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium 9.B osztályának tanulói az Erasmus+ program keretében egy exkluzív napot tölthettek Európa egyik legszínvonalasabb állatparkjában. A látogatás nemcsak különleges élményeket nyújtott, hanem a fenntarthatóság és a fajmegőrzés kérdéseire is rávilágított.Olvasd tovább