Az első tavaszi napsugár köszön be az ablakodon. Megjelenik a remény. Hallgatod a madarak hangját. Valaki hív.
Lélegezz mélyeket! Ne tétovázz! Nézz fel és indulj! A tekinteteden múlik minden: a kiválasztott út, a helyes irány. A tekinteteden múlik a cél. Elindulsz. A kezed üres, nem viszel magaddal semmit. A várost magad mögött hagyod. Zöldellő dombok és a kéklő ég kísér utadon. Kitárul előtted a természet, kitágul a tér. Rácsodálkozol a teremtett világ szépségére. Valaki törődik velem?
Megállsz egy tó partján. A vize tükörsima, észreveszed benne az arcodat: fáradt és gondok terhelik. Gondolataid kusza összevisszaságban követik egymást. A nevedet hallod. Ne félj! Bátorságot kapsz és elindulsz tovább. A füves rét végtelen. Hegyek-völgyek puha, takarója. Nyugalmat áraszt. Örömöt érzel. Megérkeztem?
Mintha valaki ott ülne a távolban. Lassan közeledni kezdek felé. Jobbjával báránykát simogat, mellette pásztorbot hever. A tekintete is kirajzolódik. Szelíd szemével néz az előtte ülő jószágra. Subája a halvány lila virágokat érinti. Ölében egy másik bárányt tart. Gondosan öleli, óvja, védi. Az ismert mondatok megelevenednek.
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget…”. A pillanat magával ragad. A látvány betölt: átjárja szívemet és gondolataimat. Néma mozdulatlanságomban a Pásztor hangját hallom. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
Már csak néhány lépés választ el tőle. Botorkálok. A lépteim bizonytalanok, de ő újra megszólít. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (…) Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik…” Nem tétovázom tovább. A göröngyös út egyszerre kisimul. Bizonytalanságom a múltba veszett.
Hazaértem. Ő engem, a világban elveszett bárányt is megtalált. A szívem csordultig megtelik hálával és békességgel. Mostantól új élet vár. Engedem, hogy ő vezessen utamon. Tőle kérek erőt és türelmet. Rá bízom a jövőmet, mert hiszem hogy nála biztonságban vagyok. Megvigasztal, subájával betakar, kegyelme bőséggel árad rám.
„Bizony jóságod és szereteted kísér életem minden napján,
és az Úr házában lakom
egész életemben.”
/Zsolt.23,6/
Bozorády Ildikó
iskolalelkész
Ezek is érdekelhetnek még:
- Népmesei élmény az óvodásoknak
A Népmese Világnapja alkalmából osztálytársaimmal ellátogattunk a Nyíregyházi Túróczy Zoltán Evangélikus Óvodába.Olvasd tovább - Kulisszatitkok a Nyíregyházi Állatparkban!
A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium 9.B osztályának tanulói az Erasmus+ program keretében egy exkluzív napot tölthettek Európa egyik legszínvonalasabb állatparkjában. A látogatás nemcsak különleges élményeket nyújtott, hanem a fenntarthatóság és a fajmegőrzés kérdéseire is rávilágított.Olvasd tovább - Tanulmányi kirándulás – Terror Háza, Budapest
A Rákóczi Szövetség által szervezett 2025-ös Gloria Victis Kárpát-medencei történelem versenyen az osztályból két, 3 fős csapat indult. Mivel az 1. fordulót szép teljesítménnyel zártuk, így Lilla tanárnő megígérte jutalomként, hogy elvisz minket a Terror házába. Olvasd tovább - Olaszország Erasmus+ San Marco dei Cavoti
2025. március 9-én, reggel 9 órakor indultunk az iskola előtti parkolóból kisbuszokkalOlaszországba. 12 diák Buss Nelli és Miléné Varga Andrea tanárnők kíséretével. A repülőBudapestről ment Nápolyba, ahonnan szintén kisbusszal vittek minket San Marco dei Cavotiba.Olvasd tovább - Jónás Ábel és Virányi Zétény elismerésben részesült az NMHH oklevélátadó ünnepségén
2025. április 4-én a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Ostrom utcai székhelyén került megrendezésre a Partneriskola Program keretében szervezett oklevélátadó ünnepség, amelyen iskolánk két tehetséges diákja, Virányi Zétény és Jónás Ábel, a 10.C osztály médiainformatika tagozatos tanulói vehettek át elismerő oklevelet.Olvasd tovább