Az első tavaszi napsugár köszön be az ablakodon. Megjelenik a remény. Hallgatod a madarak hangját. Valaki hív.
Lélegezz mélyeket! Ne tétovázz! Nézz fel és indulj! A tekinteteden múlik minden: a kiválasztott út, a helyes irány. A tekinteteden múlik a cél. Elindulsz. A kezed üres, nem viszel magaddal semmit. A várost magad mögött hagyod. Zöldellő dombok és a kéklő ég kísér utadon. Kitárul előtted a természet, kitágul a tér. Rácsodálkozol a teremtett világ szépségére. Valaki törődik velem?
Megállsz egy tó partján. A vize tükörsima, észreveszed benne az arcodat: fáradt és gondok terhelik. Gondolataid kusza összevisszaságban követik egymást. A nevedet hallod. Ne félj! Bátorságot kapsz és elindulsz tovább. A füves rét végtelen. Hegyek-völgyek puha, takarója. Nyugalmat áraszt. Örömöt érzel. Megérkeztem?
Mintha valaki ott ülne a távolban. Lassan közeledni kezdek felé. Jobbjával báránykát simogat, mellette pásztorbot hever. A tekintete is kirajzolódik. Szelíd szemével néz az előtte ülő jószágra. Subája a halvány lila virágokat érinti. Ölében egy másik bárányt tart. Gondosan öleli, óvja, védi. Az ismert mondatok megelevenednek.
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget…”. A pillanat magával ragad. A látvány betölt: átjárja szívemet és gondolataimat. Néma mozdulatlanságomban a Pásztor hangját hallom. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
Már csak néhány lépés választ el tőle. Botorkálok. A lépteim bizonytalanok, de ő újra megszólít. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (…) Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik…” Nem tétovázom tovább. A göröngyös út egyszerre kisimul. Bizonytalanságom a múltba veszett.
Hazaértem. Ő engem, a világban elveszett bárányt is megtalált. A szívem csordultig megtelik hálával és békességgel. Mostantól új élet vár. Engedem, hogy ő vezessen utamon. Tőle kérek erőt és türelmet. Rá bízom a jövőmet, mert hiszem hogy nála biztonságban vagyok. Megvigasztal, subájával betakar, kegyelme bőséggel árad rám.
„Bizony jóságod és szereteted kísér életem minden napján,
és az Úr házában lakom
egész életemben.”
/Zsolt.23,6/
Bozorády Ildikó
iskolalelkész
Ezek is érdekelhetnek még:
- InfoGrund: Inspiráló továbbképzés a kritikai médiaműveltségért
A digitális kor hajnalán, amikor az információk áradata szinte korlátlan, a pedagógusoknak kiemelt felelősségük van abban, hogy a felnövekvő generációt felkészítsék a tudatos és kritikus médiafogyasztásra. Iskolánk elkötelezett a diákok sokoldalú fejlesztése mellett, ezért örömmel számolok be arról, hogy részt vehettem az IDEA Alapítvány InfoGrund tanártovábbképzésén, amelynek középpontjában éppen ezOlvasd tovább - Netkockázati előadás
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Partneriskola Program által Netkockázati előadást tartottak a Bűvösvölgy Médiaértés-oktató Központ debreceni előadói. A Digitális Témahét ideje alatt 9. és 10. osztályos diákok kisebb csoportban kaphattak tájékoztatást az internet kockázatairól, veszélyeiről és a kommunikációs szokásokról az online térben, valamint megoszthatták egymással és a médiaszakemberekkelOlvasd tovább - Versenyfelhívás
„AZ ÚR ÉRKEZÉSE” országos ökumenikus szavalóversenyreOlvasd tovább - Árvai Dávid 10.A osztályos tanuló sikeresen szerepelt két országos német nyelvi versenyen is.
A HEBE által szervezett „Hallo Deutschland” elnevezésű országismereti projektversenyen B2 szinten 1. helyezést ért el.Olvasd tovább - ,,A közösségépítés és a mozgás öröme volt a célom”
Interjút készítettünk iskolánk egyik testnevelő tanárával, Pethő Károllyal, aki már 40 éve tanít, és szenvedélyesen szereti a munkáját. Kíváncsiak voltunk, miért választotta annak idején a Kossuth Gimnáziumot, hogyan kapcsolódott be az iskola sportéletébe, és milyen szerepet játszott a röplabda elterjedésében.Olvasd tovább