1989 óta ünnepeljük meg január 22-én a magyar kultúra napját, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát.
A napról való megemlékezés ötletét Fasang Árpád zongoraművész vetette fel 1985-ben. Szavai szerint „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is”
Érdekességek a Himnuszról
Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust, amelynek kéziratát 1823. január 22-én tisztázta le. A költemény először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurorájában jelent meg, a kéziraton még szereplő „a Magyar nép zivataros századaiból” alcím nélkül, de 1832-ben, Kölcsey munkáinak első kötetében már a szerző által adott alcímmel látott napvilágot. Kölcsey Ferenc külön lapokra írta és kéziratcsomagokban gyűjtötte verseit. A Hymnust tartalmazó kéziratcsomag az 1830-as évek végén eltűnt és csak több mint egy évszázados lappangás után, 1946-ban került az Országos Széchényi Könyvtár birtokába.
A Himnusz megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc, a pesti Nemzeti Színház karmestere nyert meg. Pályaművét 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban a zeneszerző vezényletével. Szélesebb nyilvánosság előtt 1844. augusztus 10-én énekelték először az Óbudai Hajógyárban a Széchenyi gőzös vízre bocsátásakor, hivatalos állami ünnepségen először 1848. augusztus 20-án csendült fel. Akkoriban ünnepi alkalmakkor még felváltva vagy együtt énekelték a Szózattal, a szabadságharc leverését követő elnyomás időszakában aztán – mondhatni közmegegyezéses alapon – a Himnusz lett a magyarok nemzeti imádsága.
A Himnuszt hivatalosan az 1949. évi alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény iktatta nemzeti jelképeink sorába.
Részletek II. János Pál pápa leveléből, amelyet a művészeknek írt 1999-ben a Vatikánból
Senki nem képes jobban megérezni valamit abból a pátoszból, mellyel Isten a teremtés kezdetén nézte kezének alkotásait, mint ti, Művészek, akik a Szépség alkotómesterei vagytok. (…)
Mi a különbség a Teremtő és művész között? Aki teremt, a létet ajándékozza, semmiből hoz létre valamit, s ez olyan tevékenység, amire egyedül a Mindenható képes. Ezzel szemben a művész már valami létezőt használ föl, aminek formát és jelentést ad. Ez az istenképmás-ember sajátos tevékenysége. Mikor ugyanis a Szentírás elmondja, hogy Isten a férfit és a nőt „a maga képmására” megteremtette (vö. Ter 1,27), hozzáfűzi, hogy feladatul adta nekik a Föld feletti uralkodást (vö. Ter 1,28). (…) A Biblia első fejezetei Istent úgy is elénk állítják, mint az alkotó ember mintaképét: Istennek, mint Teremtőnek képe tükröződik a művészben. (…)
Isten tehát létbe hívta az embert és feladatul adta neki, hogy művész legyen. A művészi alkotásban bizonyul leginkább Isten képmásának az ember. Feladatát elsősorban azáltal valósítja meg, hogy saját emberségének csodálatos anyagát formálja, továbbá a körülötte lévő világot is alkotó módon uralja. Az isteni Művész szeretettel közeledik a művész ember felé, s ad neki egy szikrát isteni bölcsességéből, amikor arra hívja, hogy legyen részese teremtő erejének.
Nem mindenki hivatott arra, hogy a szó szoros értelmében művész legyen. A Teremtés könyvének kijelentése szerint azonban minden ember megkapta a feladatot, hogy saját életének mestere legyen: életéből mesterművet, műalkotást kell létrehoznia. (…)
A művész alkotás közben önmagát fejezi ki, amennyiben műve saját létének, személyének és létmódjának sajátos tükröződése. Saját lelki fejlődésének talál új dimenziót és sajátos kifejezési formát. Alkotása által szól másokhoz és kommunikál velük. Ezért a művészet története nemcsak műalkotások, hanem emberek története is. A művek alkotóikról beszélnek, legbelső titkaikról szólnak és föltárják azt az igazi szolgálatot, amit a művész a művelődéstörténetnek tett.
A társadalomnak a művészekre éppúgy szüksége van, mint tudósokra, technikusokra, munkásokra, szakemberekre, hitvallókra, tanítókra, apákra és anyákra. Mindezeknek a művészet azon magasrendű formájával kell szolgálniuk az egyén növekedését és a társadalom fejlődését, ami a nevelés művészete. Ezen belül a művészeknek minden nép műveltségében megvan a maga helyük. Amennyiben valóban értékes és szép alkotásokat hoznak létre, nemcsak saját népük és az egész emberiség műveltségét gyarapítják, hanem kiemelkedő szolgálatot tesznek a közjónak is. Miközben ugyanis az egyes művészek különböző hivatása meghatározza sajátos tevékenységüket, utal a vállalandó feladatra, az elvégzendő kemény munkára és az elkerülhetetlen felelősségre. A művész, aki mindezeknek tudatában van, azt is tudja, hogy hiú dicsőségvágytól, népszerűség-hajhászástól és egyéni nyereségvágytól függetlenül kell alkotnia. Sajátos etikája, sőt lelkisége van a művészi szolgálatnak, mely a maga módján hozzájárul egy nép életéhez és újjászületéséhez.
Összeállította: Haizer Tiborné
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_magyar_kult%C3%BAra_napja
http://web.axelero.hu/kesz/jel/03_01/kultura.html
Képek forrása:
Ezek is érdekelhetnek:
- Digilektustól a kritikus hírbefogadásig: rendhagyó érettségi felkészítő a Kossuthban
Álhírek és digitális nyelvhasználat: új fogalmak és hasznos tudás az érettségireOlvasd tovább - Áldással az őszi szünetre: csendesnap, zenés áhítat és kilencedikesek avatása a 240 éves Nagytemplomban
A hagyományos őszi csendesnapot október 22-én, az őszi szünet előtti utolsó tanítási napon rendezte meg iskolánk, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium. Ez az alkalom a lelki elcsendesedés mellett egyben összetett, ünnepi program is volt: a diákok és tanárok megemlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharcról egy emlékműsor keretében, valamint sorOlvasd tovább - Verébhét 2026: Kreativitás, közösség és összetartozás a Kossuth Gimnáziumban
A hagyományok ápolása és a közösségépítés mindig kiemelt szerepet kap a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban. Október 15. és 21. között ismét elérkezett a tanév egyik várva várt időszaka, a verébhét, ahol a kilencedikes diákok játékos, kreatív és közösségépítő feladatokon keresztül válhattak az iskola teljes jogú polgáraivá. Olvasd tovább - Egy különleges óra
Egy kicsit más volt a tanítás a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban október 7-én. Hartai László filmrendező-operatőr látogatott el hozzánk, akitől háromszor 45 percben tanulhattunk a filmkészítésről és a mozgóképről. Ő az NMHH megbízott szakértője, a mozgókép- és médiaérettségi, valamint az OKTV bizottságának elnöke, és több tankönyv szerzője is. MárOlvasd tovább - A megállított idő bűvöletében – Krúdy Gyulára emlékezett a Kossuth Gimnázium
Krúdy Gyula születésnapján, október 16-án ismét feléledt a több évtizedes hagyomány a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban. Iskolánk egykori illusztris diákjára, a magyar próza mesterére méltó programsorozattal emlékeztünk a hagyományos Krúdy-napon.Olvasd tovább