„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme.” /Ézs.9,5/
Várakozunk, Urunk. Ebben az ádventi időszakban még erősebben, mint azelőtt. Szorongó várakozás ez, olykor aggodalmaink és félelmeink kerítenek hatalmukba bennünket.
Most látjuk igazán, mennyi minden hiányzik! A találkozás öröme, a beszélgetés ajándéka, egy igazi kézfogás, a gyógyító ölelés.
Várakozunk, Urunk. Arra várunk, hogy lássuk végre egymást úgy igazán, szemtől szembe. Ránézhessünk nagyszülőre, barátra, kedves ismerősre, pénztárosra, buszvezetőre úgy, hogy közben látszik a mosolyunk. Most mindenki csak arról beszél, hogy ez a karácsony más lesz. Nem lehet úgy, mint régen, ahogyan megszoktuk, ahogyan szerettük, ahogyan vártuk, ahogyan szép volt.
Hallunk szavakat, mondatokat, riportokat korlátozásokról, rendeletekről, lezárásokról, ígéretekről, de érezzük, hogy a leghatározottabb kijelentések mögött is megjelenik a bizonytalanság.
Téged hívunk, Urunk. Talán még hangosabban, mint azelőtt. Hívunk, mert hisszük, hogy a gyógyulás mennyei ajándék. Hívunk, mert ígérted, megszólíthatunk és te betöltöd a szívünket mindazzal, amire valóban szükségünk van. Vágyódunk arra a fényre, ami a betlehemi éjszakában utat mutatott a bizonytalanul botorkáló ember számára.
Téged hívunk, Urunk, hogy a szabadulás örömhíre az ádventi várakozásunk és családi karácsonyunk valósága lehessen! A korlátok közé szorított ember imádságával kérünk, töltsd be gondolatainkat ígéreted ajándékával, hogy megláthassuk azt az ösvényt, melyen te vezetsz bennünket!
Csodálatos Tanácsos! Téged kérünk, tanácsolj bennünket kegyelmesen. Irányítsd lépteinket, szavainkat, cselekedeteinket, hogy észre vegyük a szükséget szenvedőt, a vigasztalásra szoruló társunkat.
Erős Isten! Benned bízunk, nincs más reménységünk. Látjuk az emberi élet törékenységét, ezért a te kezedbe tesszük le minden gondolatunkat. Rád bízzuk szeretteinket, barátainkat, feladatainkat, az ünnepvárás lehetőségét, kétségeinket és minden örömünket.
Örökkévaló Atya! Aki elküldted egyszülött Fiadat, Jézust ebbe a földi világba, hogy megismerhessük a mennyei valóság kincseit, könyörülj rajtunk! Bocsásd meg, amikor elfelejtjük, hogy kihez tartozunk, amikor a saját gondjaink béklyóba kötnek bennünket. Hisszük, hogy szereteted örök, hozzád ma is bátran menekülhetünk.
Békesség Fejedelme! Megnyugvásért könyörgünk. Csendesítsd el háborgó szívünket, ahogyan a viharos tengerrel tetted az ijedt tanítványok körében. Segíts meglátnunk, hogy a te szabadításod személyes. Szelíd hangod követésedre hív. Hadd lehessen az idei karácsony megérkezés, a veled való találkozás öröme.
Kétezer évvel ezelőtt Betlehemben, egy egyszerű jászolban gyermek született.
Kétezer évvel ezelőtt Betlehemben megnyílt a menny, Isten Szabadítót küldött, aki életet, békét hozott nekünk, aki ráigazítja lábunkat a békesség és szeretet útjára.
Ő a Csodálatos Tanácsos, az Erős Isten, az Örökkévaló Atya és a Békesség Fejedelme!
Ámen