A Joker c. film története egy utazásról szól. Persze nem egy hétköznapi értelemben vett, hanem egy metaforikus, az emberi elme mélyébe vezető utazásról.
Főhősünket, Arthurt napról-napra töri meg az a világ, ahol élnie kell. A szórakoztatóiparban próbál érvényesülni, és bár nem valami humoros (ez részben a mentális állapotának is köszönhető), annál jobban benne van az akarat, hogy örömet okozón az embereknek. Sajnos a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy ő akarja, és az események szép lassan hozzák felszínre Joker arcát – a ’80-as évek Gotham városa ugyan is nem valami kedves hely.
„Sértegessetek, dobáljatok meg sárral, de az istenért, nézzetek rám.” -Oscar Wilde
A mű nem túl hitelesen mutatja be a mentális betegségek problémáját – bár megismerünk dolgokat, a magyarázat nem éppen kielégítő. A társadalom hanyatlása és magány ábrázolása nagyszerű, ám vannak olyan filmek, melyek az ábrázoláson túl további tanulságokkal is szolgálnak (pl. a Taxisofőr).
A film tehát mély nyomot hagy, de a tanulság szerény. Bemutatja, hogy a társadalom kiveti a szegényeket és betegeket, de hogy mi ennek az indoka, azt nem kapjuk meg, a gazdagok igazságtalansága is öncélú.
Rossz film lenne a Joker? Dehogy! A képi világa, hangulata, a filmzenéje, és Joaquin Phoenix színészi alakítása kifogástalan. Azt kapjuk, amire nem számítottunk: egy nyomasztó filmet. Habár Gotham utcái csak a filmben léteznek, a film nem áll meg a vetítővászonnál, egészen a mi világunkig ér. Ismerős lehet a világ, amit ábrázol, és ismerősek lehetnek az olyan megtört, magányos emberek is, akik csak boldogságot akarnak adni, de a társadalom kiveti őket magából.
Kiknek ajánlom ezt a filmet? Ez nem az a fajta film, ami elé csak leül az ember, és popcornt eszegetve végignézi. A nézőnek figyelnie kell, mert nem értheti meg másképp Arthur tetteit. Aki erre képes, annak ajánlom, hogy minél hamarabb nézze meg!
Domokos Kristóf, 4/9. C