Különös, rendhagyó megemlékezés volt az idei. Tavaly, mikor iskolánk egykori diákjának, a kiváló írónak, Krúdy Gyulának az emléktábláját koszorúztuk meg, sokan voltunk. Emlékszem, Tamás Melinda tanárnő színjátszókörének tagjai az író egykori háza előtt léptek fel, én pedig három diákommal itt, az iskola előtt adtam elő az ünnepi beszédemet. Iskolánk vezetősége mellett az önkormányzat képviselői is megtiszteltek minket jelenlétükkel. Még néhány járókelő is megállt, hogy megnézze az ünnepi műsorunkat.
Most a számítógép előtt ülünk. Kevesebb, mint egy év leforgása alatt sokat változott a világ, a koronavírus-járvány felülírta a hétköznapjainkat és az ünnepeinket egyaránt. Sajnos a társas érintkezés számos formája vált olyan luxussá, amit nem engedhetünk meg magunknak a vírus ellen vívott harcunk során.
Krúdy Gyula maga is átélt egy hasonló helyzetet. Majdnem kereken száz évvel ezelőtt a hírhedt spanyolnátha söpört végig a világon, több áldozatot szedve, mint az első világháború. Az író Budapesten vészelte át a világjárványt, ott született meg a Beteg város c. írása, melyben a művészet erejével kerekedett felül rajta. Még azok számára is ismerősen, fájdalmasan ismerősen csenghetnek az alábbi, megrendítően aktuális sorai, akik sohasem olvasták: „[…] eddig azt hittük, hogy a különböző járványok kényelmes terjeszkedéséhez szükség van a nedves, komor, életunt időjáráshoz. Azt hittük, hogy a nátha az ereszről csepeg, és a láz a vizes köd százgalléros köpeny egében lopózkodik tova.”
Mi is ugyanezt hittük. Hittük, hogy „Az élet örökké tart, és a szerencse szolgál, mint engedelmes pudli.” És bíztunk abban, hogy a nyár során a vírus egyszerűen majd eltűnik, ugyanolyan hirtelen, ahogy felbukkant a vuhani halpiac pultjai alól. Sajnos nem így történt, és a neheze talán még hátravan.
A spanyolnátha, ez a „komor, engesztelhetetlen szellem” kegyetlenebb volt, mint a koronavírus, még a gyász idejét is elrabolta a hozzátartozóktól: „többé nem ád időt ahhoz, hogy elmúlott kedveseinket megsirassuk, ismerőseink koporsójától elbúcsúzzunk, jó barátaink elhunytára hosszadalmasán gondoljunk: mert újra és újra sújt körülöttünk” – állapította meg az író.
A spanyolnátha kegyetlenebb volt, mégis legyőztük. A koronavírus felett is győzelmet fogunk aratni. Mint mindig, az élet lassan majd visszatér a megszokott kerékvágásba. Jövőre újra sokan állunk majd Krúdy Gyula emléktáblája előtt, a színjátszókörünk tagjai újra fellépnek, a járókelők pedig újra megállnak majd néhány percre, hogy a diákjaink műsorát nézzék. Egyszerűen ez az élet rendje. Az életé, amelyet Krúdy annyira szeretett.
Siska Péter