“A bicikli a tökéletes sebesség: elég gyors ahhoz, hogy haladj, de elég lassú ahhoz, hogy észre vedd a világ szépségét. “ – Anonymus
Számomra a kerékpározás nemcsak egy hobbi, hanem maga az élet. Körülbelül 13 éves lehettem, amikor rátaláltam erre a mozgásformára. Azóta nem tudok betelni vele. Kezdetben azért jártam el biciklizni, mert ki akartam engedni a gőzt, kitekerni a nap feszültségeit. Egyedül lenni és úgy igazán érezni, hogy élek. Az első útjaim óta már eltelt pár év, és ma már a napi rutinom részévé vált, hogy kerékpárra ülök és szelem az utakat.
Egy ilyen tekerés során született meg az ötlet, hogy kérdezzem meg a környezetemben lévő biciklis közösség néhány tagját, hogy számukra mit jelent ez a sport.
Alkalmi kaland vagy életre szóló szenvedély?
Lehet ezt hosszú távon csinálni? Az általam megkérdezettek véleménye alapján,- és saját tapasztalásaimból kiindulva – nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a legtöbb embernek nem csak egy kaland, hanem életérzés is egyben. Akik kiskorukban megtanultak biciklizni, akár már akkor érezhették, hogy milyen az, amikor egy kisebb dombról legurulva a szél a hajukba kap és érzik a sebességet a bőrükön. A biciklisták felnőtt korban is ugyanezt szeretnék átélni, csak még nagyobb dombokról gurulva sokkal, nagyobb sebességgel. Ha valaki egyszer elkezdi, és egy kalandnak szánja, nem fogja tudni abbahagyni, hiszen hamar egy erős szenvedéllyé válhat.
Magamért vagy az időért tekerek?
Sokaknak annyira fontos tud lenni a sebesség érzése, hogy szeretnék ezt versenykörülmények között is kipróbálni. Fontos az idő? Én saját határaimat feszegetve szoktam az idővel játszani. Fontosnak tartom, hogy tisztában legyünk saját képességeinkkel és néha igen is lépjük túl a határainkat és állítsunk új rekordokat. A versenyeken nem csak határokat feszegethetünk, hanem új emberekkel és társaságokkal is megismerkedhetünk. Ki tudja, talán új tekerő partnereket is találhatunk, életre szóló barátságokat is köthetünk. Nekem az első versenyem idén tavasszal lesz, és már izgatottan várom az új kihívásokat ezzel kapcsolatban.
A természet csendje vagy az utca zajai?
Mivel egy természet közeli környezetben nőttem fel és leginkább a töltésen vagy közvetlen a Tisza mellett tekertem, mindig is kíváncsi voltam melyik a jobb a terep vagy a város aszfaltja? Nagy érdeklődéssel hallgatom vagy olvasom csoportokban, hogy ki milyen távot teljesített, és milyen terepen tette azt. Sokaknak csak a közvetlen környezetükben rendelkezésükre álló utak adattak meg, ezért esélyük sincs mást kipróbálni. Hálás vagyok azért, hogy én többféle terepen megmérethettem képességeimet. Viszonylag tapasztaltnak mondhatom magam, ezért kijelenthetem, hogy mind a kettőnek megvan a maga szépsége. Csak el kell dönteni, hogy a madarak csicsergését és a folyó folyását vagy az autók suhanását és a könnyű terepet érezzük pillanatnyilag magunkénak.
Igényel ápolást?
Ha már ennyiféle terepen és ennyit tekerünk, akkor fontos a kerékpárok ápolása is. A bicikli jó állapota, egy jó út alapja. Minden indulás előtt szükséges a guminyomás és fékek ellenőrzése. Hiszen egy erős és megbízható fék nélkül nincs megállás. Az átlagos indulás előtti átvizsgáláson kívül időnkénti teljes ápolásra is kell időt szánni. A kerékpár lemosása és a láncok olajozása épp olyan fontos, mint egy keréknyomás. Fél évente, a használatok rendszerességétől is függően nem árt egy szakértővel is átnézetni az egész járművet, hogy 100%-ban biztonságban lehessünk.
Hobbi vagy a munkába járás eszköze?
Környezetvédelmi szempontból is fontos, hogy ne csak akkor, amikor kedvünk támad, akkor használjuk, hanem a mindennapi közlekedésünkbe is építsük be járművünket. Hiszen a jótékony hatásai mellett ez az egyik legolcsóbb közlekedési forma is.
Magányosan vagy társsal?
Mint azt korábban is említettem, hogy ezt a sportot sokan stresszlevezetési célból választották, ezért ezt szívesebben is végzik az emberek egyedül. Akadnak viszont olyanok is, akiknek ez egy családi kikapcsolódást jelenthet, ahol végre van idejük beszélgetni egymással. A hosszabb túrákat sokan társaságban szeretik teljesíteni, hiszen nem érzik magukat egyedül, és ha esetleges probléma akadna, azt többen egyszerűbben is meg tudják oldani. Szerintem mindkettő verziónak megvan a maga szépsége. Egyedül könnyebb és nyugodtabb haladni és csak magára koncentrál az ember. Társaságban meg az együtt megtett út és az azon szerzett kalandok szép közös emlékek lehetnek.
Mit kaphatunk ettől a sporttól?
Mivel nekem rengeteget adott ez a mozgásforma, szerettem volna megkérdezni másokat is, hogy miért ajánlanák a testmozgás ezen módját. Hagy idézzek a válaszok közül, ami segíthet megérteni minket, kerékpárosokat. “Mentálisan… Talán számomra kicsit fontosabb, amit nyújt. Elég sok stressz ér nap, mint nap. Amikor elindulok, már az első pár tekerés után teljesen arra gondolok hova indulok. Olyan látnivalók jönnek elém, amit még gyalog sem veszek észre. Olyan helyekre jutok el, ahová eszembe sem jutna elmenni.” “Mert a kerékpár nem csupán egy sport. Egy életforma. Egyszer egy okos ember azt mondta, azért szeret kerékpározni, mert az hasonlít legjobban biztonságos keretek között a repüléshez. Egy biztos, ha bringázol, úgy érzed, szárnyal a lelked.”
Számomra azért volt fontos ez a kérdés, mert ahogy a cikkem elején is írtam, én is stressz levezetése és a gőz kiengedése miatt kezdtem el tekerni. Amikor felülök a kerékpáromra, számomra csak az út és az adott utazás létezik. Lehet, hogy sokszor tekertem már ugyanarra, de nem volt soha két egyforma utam. Mindig meg tudok látni valami újat és valami gyönyörűt a túra közben. Mikor tekerek, nem csupán a nézelődés a cél, hanem a mozgás is. Amióta kerékpározok sokkal jobb lett a fizikumom. Nagyon sokat erősödtek a lábaim anélkül, hogy nagyon megterhelném őket, mint például futás közben. Nekem a kerékpár nem csak egy jármű, hanem egy kapu egy külön világba, ahol összekapcsolódom a természettel és az úttal, amin haladok. Remélem a cikk olvasása közben többen is el fognak gondolkodni, hogy felüljenek vagy visszaüljenek kerékpárjukra. Garantálom, nem fogják megbánni!
“Az élet olyan, mint a biciklizés. Ha meg akarod tartani az egyensúlyt, mozgásban kell maradnod.”
Albert Einstein
Asztalos Réka
Ezek is érdekelhetnek még:
- A kerékpározás, mint a szabadság szimbóluma
“A bicikli a tökéletes sebesség: elég gyors ahhoz, hogy haladj, de elég lassú ahhoz, hogy észre vedd a világ szépségét. “ – Anonymus Számomra a kerékpározás nemcsak egy hobbi, hanem maga az élet. Körülbelül 13 éves lehettem, amikor rátaláltam erre a mozgásformára. Azóta nem tudok betelni vele. Kezdetben azért jártamOlvasd tovább - A sport és a tanulás összhangja
Találd meg a helyes arányt! A sport és a tanulás kapcsolata igenis fontos. A két tevékenység elősegítik egymást. Több kutatás is kimutatta már, hogy jótékony hatással bír a sport a tanulásra és ez visszafelé is így van. Bár igen nehéz lehet őket összehangolni, a kulcs az időbeosztáson van. Ugyanis, haOlvasd tovább - A sport fontossága az életben
A mozgás különösen fontos egészségünk megőrzéséhez és az elhízások, betegségek elkerüléséhez. A mozgás fontossága egyenlő értékű a táplálkozás fontosságával és elengedhetetlen segítség a csont és az izomzat, sőt mi több az idegrendszer fejlődéséhez. Főleg a növekedésben lévő gyerekeknél. Emellett aki űz bármilyen aktív sportot az mentális és fizikális előnyben vanOlvasd tovább - A magyar néptánc szépsége
Miért jó a néptánc? Van-e értelme még a mai világban viseletbe öltözni és régi zenékre táncolni? Ha ilyen vagy hasonló kérdések vannak a fejedben jó helyen jársz…Olvasd tovább - Diego Maradona: A foci mágusa
A Korai Évek és Pályakezdés Diego Armando Maradona Buenos Airesben született 1960. október 30-án. Fiatal korától kezdve mutatta meg tehetségét, 8 évesen pedig a Los Cebollitas együtteséhez került, ami a Boca Juniors utánpótlás csapata volt. A pályafutásának az igazi kezdetét 16 évesen kapta, amikor az argentin válogatottban mutatkozott be. AzOlvasd tovább